Hogy lehet ennyire nem kandúros?
Van egy kandúr cicám, nem túl rég költöztem kertes házba, eddig mindig panelban laktam. A cica ideszokott hozzánk, hát beszoktattuk valamennyire, de ki is jár. Azóta találtunk még két nőstényt idő közben, most az egyik lefialt. Nem túl rég jöttem rá, hogy mennyire fontos lenne mindegyiküket ivartalaníttatni. Az egyik nőstény már megvan, most jön a kandúr, utána az anya cica, ha már nem szoptat.
Viszont engem az érdekelne, hogy egy ivaros kandúr hogy lehet, hogy nem bántja a kicsiket, igazából a közelükbe se mer menni, nem érdeklődött kicsit se a tüzelő "testvérei" iránt mikor úgy volt, illetve sose csavarog el nagyon, csak 1-2 órára, de szerintem akkor is csak máshol alszik, amúgy mindig itt van az udvaron, ha nem bent a házban.
Nekem kicsit ez furcsa.
De, abszolút kandúr. Bújósabb, kevésbé jó vadász, és ha a nőstény rangban felette áll, csúnyán helyben fogja hagyni, ha a közelébe megy.
Tévhit, hogy minden esetben megfojtja a kicsiket. Legfeljebb a helyi új alfa. De mi érdeke lenne a saját utódait kiiktatni?
A mi kandúrunk még játszani is szokott a kiscicákkal. (Be szoktuk fogadni a felesleget, mielőtt agyoncsapják, és keresek gazdit. Nem szaporítok!)
Legfeljebb párzási időszakban tekereg, de egyébként ragaszkodik a territóriumàhoz.
Nem vettem észre, hogy az ivartalanítás változtatna a macska jellemén. Szerintem ahhoz túl erősek bennük az ösztönök, teljesen más okból élnek az emberrel, mint a kutyák.
Van ilyen.Embernél is vannak férfiak, akiket csak a nők érdekelnek, minden lépésüket a farkuk vezérli, és vannak akik szex nélkül is jól elvannak.
Nekem az egyik kandúrom amikor három kidobott pici cicát találtam,ahol tartottam őket karanténba szobában,beköltözött hozzájuk.Lefeküdt nekik, mintha nőstény lenne és szoptatná őket.Cumiból etettem őket, a kandúrhoz bújtak, dagasztották a hasát.Végig ott volt velük, sose ment ki, pedig kijárós volt.Mosdatta őket, játszott velük.
Később amikor nagyobbak lettek és fára másztak, ment utánuk a fára, hívta őket le, szaladt hozzám hogy szedjem le őket.Keserves nyávogással hívogatta be őket a lakásba, annyira féltette mindentől.
Ha etettem őket, ő csak nézte, majd mikor otthagyták evett ő is.Mindenhova követte őket.Hihetetlen volt.
Mindig azt mondtuk a kicsiknek, itt van apátok.
A kicsiket miatta nem adtuk senkinek, nálunk élték le az életüket,egy még megvan belőlük, most 18 éves már, az "apjuk"5 éve ment el.Egész életükben együtt voltak, összebújva aludtak.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!