Ez normális jelenség nála, vagy történhetett vele valami?

1. A macskával nem játszunk durván.

2. A macskával nem játszunk kézzel se, 3 hónaposan még cuki. Amikor a 3 éves nagy dög ráugrik a kezedre és belemar, esz az.

3. A macskát nem zárjuk el éjszakára, hanem kialakítunk neki egy napirendet. Vadászás (játék) - evés - alvás.

Képzeld magad a kismacska helyébe: óriások szadiznak, nem engednek el és pont leszarják, amikor szépen kéred őket, hogy hagyják abba. Teljesen normális következő lépés, hogy kerülöd őket, félsz tőlük, illetve mivel a "szép szóra" nem hallgatnak, hát kifejezed magad durván.

Nem szabad engedni, hogy a gyerek durván játsszon a macskával. El kell neki magyarázni, hogy a cicának ez fáj. Zsenge gyerekkorban kell megtanítani, hogy szépen, jól bánunk az állatokkal, és finoman nyúlunk hozzá, csak simizzük, nem tépjük meg és akkor a macska örülni fog és dorombolni.

Kettő : nem jó a különalvás. Mindkét dolog számít, ez is. A macskák utálják a bezártságot. Magát a tudatot, a zárt ajtót nem bírják elviselni. Nem feltétlenül akar kimenni, csak ne legyen bezárva az ajtó. Aztán a másik, hogy veletek szeretne lenni, mert mondjuk szeret titeket. Minden kutya és macska is ilyen. Namost bent van egy mittudomén 70 m2-es lakásban. Ki nem engedjük az utcára mert az veszélyes (én sem). A lakásban éli le az életét, akkor hadd hasznàlja már teljes jogú családtagként! Javaslat : macskaajtó néhány beltéri ajtóra, pl a szobátokéra, esetleg még egyre (lakásfuggo) akkor szabadon jöhet - mehet, nem lesz huzat se. Engedjétek be oda, ahol alszatok. Hadd aludjon veletek!

NEM alhat egyedül a macska egész életében, mert kikészül, belepusztul. Azért 15 évig él! Valamint a mozgástér is kell neki. Ugye nagyobb, mint a hörcsög vagy tengerimalac, nagyobb a mozgásigénye is.

Most éppen totálisan elvadítjátok magatoktól, azért van rossz kedve. Nem lehet veletek. Ő még egy gyerekmacska. Nagyon aktív volt éjjel?

Az enyém anno (és első volt), lefeküdtem éjfélkor, fél egykor elkezdett felmászni a szekrénysorra. Felkeltem, felkapcsoltam a villanyt, és levettem. Mondtam, hogy nem szabad. Letettem a helyére, mondtam hogy fekszünk, alszunk. Ez egy hónapig ment így. Reggelente ráült az arcomra. Megjegyeztem, hogy reggel megfogom, leveszem, arrébb teszem. Második napon vette a lapot. Sok dologban én engedtem, van, amiben ő, és amiben "megállapodtunk". Felnőtt cica, korábban fekszik mint én, és később kel. A csukott ajtót nem viseli (elköltöztünk, és itt még nincs a szobaajtón macskaajtó. a régi lakásban volt). Annyira nem §aszhattam el a nevelését, ha puszilgat, mosdat, és lamúr van köztünk :). Ja, mindig ugyanazokat a szavakat, kifejezéseket használd ugyanazokban a helyzetekben (fekvéskor, evéskor, ha elmentek otthonról, én a "nem szabad" - ot használom, és azt, hogy "gyere").