Ragdoll cicával tapasztalatok?

Nekem egy 6 éves, ivartalanított ragdoll kandúrom van.

Ha a vadulás alatt azt értjük, hogy néha belemelegszik a játékba, és olyankor megtörténik, hogy mondjuk kicsit ráharap a kezemre, akkor igen, ez megtörténik bármelyik macskafajtánál. De ha határozottan jelzed, hogy ez fáj, akkor megtanulja. Nem szabad elrántani a kezed vagy eltaszítani a cicát, mert abból azt hiszi, hogy incselkedsz vele. Határozottan rá kell szólni, és határozott mozdulattal megfogni a nyakán a bőrt. De erre egy ragdollnál ritkábban kerül sor mint más macskáknál. De azért ők is cicák, játékosak!

Ahogy nincs két egyforma ember, nincs két egyforma ragdoll cica sem. Az enyém éppen nem az a nagyon hízelgős. Persze jön sokszor, de azért neki is megvan a maga szabad akarata. Megfogni, ölelni mindig hagyja magát, soha nem agresszív, és szétfolyik a kezedben. De az enyém nem annyira szeret sokáig ölben lenni vagy bújni. A lányok általában bújósabbak. De sokszor a fiúk is, csak mindnek megvan a maga személyisége.

Ami viszont egyedülálló benne: igazi társ!Követ mindenhova, minden tevékenységet együtt csinálunk, jön, kíváncsiskodik, mellém ül, figyel. Ő nem akar állandóan enyelegni, mégis nagyon érezhető a ragaszkodása. Pl. megérzi, ha a családból valakinek valami baja van, és akkor oda telepszik egész közel, jön dorombolni. Imádnivaló, nekem teljesebb az életem vele. És persze megvan az a jellegzetes rongybaba tulajdonsága, hogy folyékonnyá válik pihenés közben. :)

Erre nehéz így válaszolni, "elvileg" ez a ivlgá egyik legkedvesebb, legszelídebb, leg emebrszertőbb cicafajtája, ennek ellenére mindegyik ragdoll cica külön egyéniség. Emiatt is fontos, hogy egy rendes tenyészetből érkezzen, ahol megfelelően szocializálják őket. (Lényeges, hogy a mami és a tesók mellett maradjon minimum 12 hetes, de inkább 13-14 hetes koráig, illetve maga a tenyésztő is odafigeljen rá, kézhez szoktassa.)

Mikor mi először meglátogattuk a mi kicsikénket, akkor nagyon kijöttek ezek az apró személyiségbeli különbségek a tenyészetben lakó cicáknál. Kettőt le se lehetett vakarni magunkról, az egyik hat hónapos kandúrka rögtön finoman rágcsálni-nyalogatni-szopizni kezdte az ujjam, az egyik háromhónapos kicsi élvezte a simit, és amikor elfordultam, hogy egy másik cicust is megszeretgessek, méltatlankodva rámmiákolt, hogy mi ez kérem, őt tessék simizni tovább, ne azt a másikat :) Volt, amelyik simán hátradobta magát, hogy na, jöhet a a pocaksimi. :) De volt egy nagyobbacska cica, aki ugyan tűrte, de látszott, hogy nem esik jól neki az idegen érintése. Az egyik kölyök pedig konkértan menekült, neki kellett volna a bizalom a barátkozáshoz.

A mi választottunk egy csuda édes kislány lett, egy hónapja van velünk, de le sem áll a motorja, igazi bájos puha dorombbaba, imádjuk :) Érdeklődő, kíváncsi, és persze játékos, eleven is, minden játék neki, akár cipőfűző, akár kupak, akár tollaspálca, akár kislabda, akár játékegér a zsákmány. Meg persze fogócska, bújócska is jöhet bármikor. De ilyen egy egészséges kölyökmacska, felnőve biztosan lustább, nyugisabb lesz. Felvenni, simogatni mindig engedi magát (még a popistusolást is zokszó nélkül tűrte), és tök cuki, ahogy elernyed a karunkban. Mindig követ minket a lakásban, ott szeret lenni, ahol mi vagyunk, és ha már kellően kifáradt/kifárasztottuk, mindig vagy a mellkasunkra, vagy az ölünkbe kucorodik, de legalábbis fontos neki, hogy érintkezzen valamennyi testfelületünkkel. :) Reggeli tiruálé része is egy 20 perces dörgölőzős-simogatós szeánsz.

Azt javaslom, keress fel pár tenyészetet, a legtöbb helyen szívesen körbevezetnek, megismekrdhetsz a hellyel és a cicákkal, kötelezettség nélkül. Így láthatod, milyen is élőben ez a fajta, milyen a soruk az adott helyen, és hogyan vislekednek. Ha eldöntötted, hogy tényleg ilyen cicát szeretnél, és melyik tenyészetből, akkor érdemes a tenyésztőt megkérdezni, hogy melyik kicsit ajánlaná neked, ha ilyen és ilyen elképzeléseid vannak.

Szóval nekem abszolút pozitív tapasztalataim vannak, és imádom ezt a fajtát.