Hogy tegyem túl magam a cicám halálán? Nem bírom megemészteni hogy így kellett meghalnia.

Szia! Sajnos nagyon jól ismerem az érzést, kb 4 éve egy barátunk kutyájára vigyáztunk. Megbeszéltük előtte, hogy egyáltalán nem érdeklik a macskák, nem lesz semmi gond. Egy hétig tényleg nem volt. Aztán én lesérültem, és kaptam egy jó kis combig érő fekvő gipszet. Épp kint álltam mankóval az ajtóban, mikor a cica szemtelenkedni kezdett a kutyával, az meg elkapta. Egy pillanatra még tudott szabadulni, ha akkor közbe tudtam volna avatkozni, talán megmentem. Álltam ott combig gipszben, és torkom szakadtából üvöltöttem, próbáltam még hangosabban, anyám kirohant, én meg ordítottam, hogy fogd a mankót, és verd meg a kutyát! DE akkor már nem eresztett. Végig néztem a halálát, hallottam az utolsó kétségbeesett nyávogását. Tudom, hogy nem tehettem róla, mégsem fogom megbocsájtani magamnak sosem. Még mindig fáj, ha rá gondolok. Előtte egy 8 hetes cica halt meg aki egy hete volt nálam, és vírusos vélgyulladása volt, naponta hordtam infúzióra. Egyik nap mire beértünk az állatkórházba, már nem élt. Őszintén szólva azóta nem szeretem a macskákat, mert annyira könnyen bajuk eshet. Utána lett kutyám, kemény fajta, akiben nem igazán lehet kárt tenni. Az új állat eltereli a figyelmed, helyre állítja a lelked valamennyire, és rengeteg örömöt hoz. De megemészteni lehet, hogy sosem fogod.

4. válaszadó!Nagyon aranyos vagy:)elsírtam magam azon amit írtál!!!Nekem ma halt meg az aranyhörcsögöm,nem volt hosszú élete 1 hónapig volt nállam.és milyen igazad van hogy nem az számít hogy mennyi időt töltöttünk eggyütt hanem az hogy hogyan!!részvétem a cicádért+