Egy macskát tényleg illegális kint tartani?

Én faluba élek, de elég közel Bp-hez, az emberek többsége a fővárosban vagy környékén dolgozik és egyre több olyan lakos van, akik a városból költöztek ide. Egyszóval nem egy Borsod..

Nagyon sok macska van itt is, akik úgymond "senki" macskái. Úgy képződtek, hogy kell a macska az egérirtáshoz, de persze pénzt nem akarnak belefektetni, még ha lenne is rá. De persze sok helyen a gyereknek kellett. Egyszerűen itt ez a kultúra, ez a szokás. Ezzel pedig nem értek egyet, de attól még igy van.

Szerintem túl sokat vársz el az emberiségtől. Még most is iszonyú sok helyen vállalnak úgy gyereket, hogy tudják, hogy hogy egy külön szobát sem tudnak neki biztositani se születésekor, se 10 év múlva. Ezektől az emberektől ne várjuk már el azt, hogy a macskájukat a házban tartsák, 2-3000 ft/kg-os tápot vegyenek neki és oltassák. De még az sem realis elvárás feléjük, hogy ismerjék fel, hogy nem tudnak egy macskát megfelelően ellátni és ezért ne vállaljanak. Még a megfelelő ellátásnak is más a definiciója számukra.

Szerintük az már megfelelő, ha megkapja a tescós tápot, mert a gyereknek is legyen megfelelő a párizsis kenyér.

Anyámék 7-en voltak testvérek. A gyámügy többször is volt náluk, majdnem elvették őket a szüleiktől. Nagyszüleim azt nem voltak képesek felfogni, hogy nem birnak ennyi gyereket nevelni. Egyedül anyámból lett valaki, de itt ne gondoljunk túl nagy dolgokra. Rajta kivül az egyik öccse él úgy ahogy normális életet. A többi gyerek kb közmunkaprogramot gazdagitja, de mindenesetre iszonyúan nincsenek rendben fejben és lelkileg.

Nagyszüleimnek egy komplett macskatenyészetük van az udvaron. Undoritó ahogyan a szerencsétlenek kinéznek. Minden évben vannak kismacskák, 80-90%-uk nem éri meg az egy éves kort. Nagyanyám pedig büszke rá, hogy 5 fiút adott az országnak(ezek a saját szavai) és hogy milyen szépek a macskái. (pár havonta járok csak hozzá, ha muszály, mert nem birom nézni azt az életet, amit fojtatnak). Egy ilyen emberrel hogy tudod megértetni, hogy nem jó, amit csinál?

45: Egy kutya túlélése gyakorlatilag száz százalékban az embertől függ, a macskáé nem, mivel a macskát (a kutyával ellentétben) az embernek a mai napig nem sikerült teljesen domesztikálnia; megmaradt öntörvényű ragadozónak, s mint ilyen igényli a szabadságot.

Szerintem nem olyan nehéz ezt megérteni.

#43: Ha belegondolsz, az ember természetes környezete sem a lakás. Nincs benne semmi természetes. Akkor miért nem mész az utcára?

Meg amúgy is. Lehet, hogy régen még úgymond természetes környezetbe ment egy kijárós macska, de mi a természetes környezet az aszfalt utakban, házakban, autókban, mérgezett kajákban?

48: Kertes házról írtam, tudod: zöld fű, fák, virágok... Az emberhez meg értelmetlen dolog őket hasonlítani; a macskáknak nem hiányzik sem a lapos tévé sem a modern led izzós csillár.. amúgy, ha már itt tartunk, az ember ősidőktől fogva falak között élt (barlang), szóval mondhatjuk ezt akár természetes környezetnek is, persze a komforfokozata kicsit változott az évezredek folyamán..

De ezek azok a változások, amik jórészére a macskáknak semmi igényük :)

De, a madarakatis elütik járművek. Sőt, megfogja a macska.

Igen, az embernek sem jó a bezárás (bár eléggé hozzáidomultunk a házakban létezéshez). Én nem is vagyok bezárva, mint a benti ciccek, akármikor kimehetek, ez jó. Nem mondom, hogy a benti cicceknek rossz, de nem cserélnék velük.

A jogi dolgokkal nem tudok mit kezdeni, hiszen pl. nekem nagyjából vannak macskáim, de nem vagyok állattartó, semmilyen hivatalos kapcsolatom nincs a macskával. Nem is vállaltam érte felelősséget meg semmi. Csak vannak, támogatom, mint a cinkéket és a verebeket, amúgy a maguk ura (egy kicsit jobban figyelek rájuk, a kullancsot kiszedem, féregirtózom is őket - filléres kiadás, bár egy teljes negyedévre nem ad biztonságot, mint kiderült, s bár nem akarok más állatok szaporodásába beleavatkozni, hogy van nekem ahhoz jogom, de úgy tűnik, ő sem akar akármennyi kölyköt, úgyhogy amint nem akarok több macskát, mint amennyi van, ivartalanítás is lesz, pedig még saját magamnak sincs pénzem orvosra. de errefelé túl kevés macska van, kell még. egér, pocok mint égen a csillag, szántóföldek mellett lakom. ezért sem hozok macskát, én nem vagyok gazda, csak támogatója egy-két félvad, barátságos jószágnak, aki a maga útjait járja).

Már említettem, hogy igen csóró vagyok. Rendes kerítést (alacsonyat, nagy résekkel :)) majd építek hulladékfából egyszer, talán, macskabiztosat garantáltan soha. Mint ahogy mások sem, ez szerintem érthető.

Az ember is veszélyezteti magát azzal, hogy kimegy az utcára. Én pláne motorozok, ha van rá pénzem. Nem cserélném el nagyobb biztonságra, bár nem élek veszélyesen, de történhetnek dolgok.

Nem a biztonság a minden...

Falun lakom, kertes házban. A macskám főleg benti. Kiengedem az udvarra, amikor mi is kint vagyunk. Soha nem volt még a telekhatáron kívül. Nem fogott még meg egyetlen énekes madarat sem, viszont imádja nézegetni a madarakat. Szeret sütkérezni a napon, jól van, kiegyensúlyozott cica.

Az utcánkban több kijárós macska is van. Számtalanszor előfordul, hogy tetetojják a veteményes kerteket, a gyerekek homokozóit és kifosztják a fészkeket.

Szerintem az így elpusztult madarak halála nem a természetes kiválasztódás eredménye. Kb. olyan, mint ha valaki sétál az utcán, jön egy másik ember és agyoncsapja. Ezt sem nevezném természetes kiválasztódásnak.

Ha nincs kinti macskám, nem igazán szeretnék macskasz@rt a kertembe. Ráadásul gyakran vannak csibéim, akik kicsi korukban még prédák a macska számára.

Folyton megy a cirkusz, hogy sok kutyás milyen bunkó, mert nem szedik össze a kutyakakit. A macskák végtermékével mi a helyzet? Pont ugyanolyan undorító.

Mondjuk nekem mindegy, hogy mi a törvény, ugyanis mióta van 3 kutyám, egyetlen macska sem jön már a telkünkre. És igen, séta közben összeszedem a kakijukat. Néha még a másét is, hogy ne lépjünk bele.

Régen a tanyákon szabadon éltek a macskák. A pajtákban összefogdosták a rágcsálókat. Nem zavartak senkit, a jó egerésző macskákat megbecsülték. (Más dolog, hogy a felesleges szaporulattal mi lett)

A mai világban, ahol a telkek egyre kisebbek és az emberek közel laknak egymáshoz, nem szép dolog az állatainkat a szomszédba átengedni. Én sem engedem át a szomszédba a kutyáimat, hogy a veteményesébe kakiljanak.

Remélem, hogy egyszer lesz egy tanyám és úgy élhetek majd, ahogy szeretnék, vagyis távol a civilizációtól. Akkor majd lesznek kijárós macskáim, akik majd bóklászhatnak kedvükre messzire. Addig marad a cicámnak a lakás és a kert.