Hogy vegyem rá a szüleimet, hogy megengedjék a macska ivartalanítását?

Emlékszem az én szüleim is hasonlóan gondolkoztak. Kisebb koromban sok állatos műsort néztem, ott hallottam először az ivartalanításról és már gyerekként felfogtam, hogy ez megoldana sok problémát, amire panaszkodnak. Mondtam is a szüleimnek, de azt mondták, hogy az nagyon sok pénz és ők nem adnak ki annyit egy állatra. Először egy cicánk volt, akit úgy hoztunk el, hogy fiú aztán, mint kiderült nem az volt. Utána az egyik lány kölyke a nyakunkon maradt, mert nem kellett senkinek, így már 2 lány macskánk volt. Ez évi 30 kiscica kb., ha egy sem halt meg. Ennek mind gazdát keresni minden évben lehetetlen. Volt olyan, aki elvitt egyet majd pár nap múlva visszajött, hogy kéne meg egy, mert az előzőn véletlenül áttolta a szekeret....és anyám adott neki, mert "nem mindegy? csak vigye el". És még mindig mi tartoztunk a "jó gazdikhoz", mert mi legalább próbáltunk gazdát találni, de ne tudd meg mások hogy intézték el.... Patakba, pottyantós wc-be, kútba dobálták a fölösleges almot, vagy elásták élve dobozostól, vagy beletették egy lavór vízbe aztán, ha megfulladtak kiöntötték a kert végébe a ganajra, vagy egyszerűen földhöz vágták vagy kitették valahol az erdőbe, hogy elvigye a róka vagy bármi. Borzasztó! Lehet, hogy ti nem tennétek ezt, hanem gazdit keresnétek nekik, de semmi garancia nincs rá, hogy azok a gazdik is tovább adják majd a kölyköket vagy a kölykök cicát.

És az anyaállatról akkor még szó sem esett. Évi 2x szülés, szoptatás őt is megviseli. Plusz méhgyulladás és egyéb borzasztó betegségek. Ha kandúr akkor össze lesz verve állandóan meg napokra, hetekre eltűnik. Volt olyan kandúrunk, akinek már emlék sír is meg volt a kertben, mert olyan rég eltűnt aztán egyszer csak hazajött. Volt félszeműnk is, cakkos fülű, tépett farkú. Egyik macskánk sem élt tovább 5 évnél és én kicsiként abban a tudatban voltam, hogy az már sok. Mikor megtudtam, hogy simán elélhettek volna 10 vagy akár több évet is sírva fakadtam.

Már külön élek és van két ivartalanított cicánk kinti benti tartással. (fiú, lány testvérek) és teljesen jól vannak. A lány nagyon jó egerész (falun azt szokták kifogásolni, hogy ivartalanítás után nem fog vadászni), a fiú meg nagyon nyugodt. Ő nem is szeret kint lenni, max ha jó idő van, de akkor is csak bóklászik a ház előtt. Szerintem észre sem vette az ivartalanítást, mert altatás után, mikor felkelt befeküdt a helyére aludni, majd mikor megint felkelt folytatta a megszokott életét. Nem volt rémült, nem pánikolt be, semmi. A lány nehezebben viselte, hányt is meg jobban megijedt, de csak azt a pár napot kell kibírnia a saját érdekében a varratszedésig és utána hosszú, egészséges életet élhet. Semmivel sem kevesebbek, mint az ivarszervekkel rendelkező társaik. Az én anyám is beszólt érte, meg poénkodott vele, hogy csonka macskáim vannak meg lány lett a fiúból, stb. Na meg, hogy hogy adhattam ki rá ennyi pénzt. (Ez azét vicces tőle, mert 120 000 Ft-ot költöttek annó kutyabiztos kerítésre, hogy ne csinálja fel semmi a kutyát, holott kb. 20 000 Ft-ból ivartalaníthatták volna.)

A nyáron találtam 2 kiscicát az úttesten. Csont soványak voltak, bolhásak, fülatkások, koszosok és kicsik. Még az anyjukkal kellett volna lenniük, akit lehet már rég elütött egy autó vagy elkapott egy kutya. Hazavittem a cicákat, nagyjából rendbe szedtem őket, de sajnos pár nap múlva meghaltak. Valószínűleg ilyen több nap után ható patkánymérget ehettek meg. Az egyik szerencsére gyorsan elment, de a másik sokat szenvedett. (Pont nem volt állatorvos, csak délután, úgy voltam vele, ha addig kihúzza leviszem és ha menthetetlen akkor altassa el, ne szenvedjen szegény.) Még a rendelés előtt meghalt. A "gazdi" aki miatt meg ez történt valószínűleg nem is tud róla. Persze könnyű elviselni, ha nem látja az ember. Sokan ezért akarnak fiú macskát, de nem értik meg, hogy az is ugyan úgy szaporodik, csak nem nekik lesz gond, hanem másnál. Jelenleg is van nálam egy talált kiscica, valaki kitehette nekem meg nem volt szívem kint hagyni este a hidegben. Próbálok gazdát keresni neki, de senki nem jelentkezik érte, pedig fiú. Fogalmam sincs, hogyan oldanánk meg, ezt évi 2x 5-8 kölyökkel.

Én akkor tudtam rábeszélni anyumat az ivartalanításra, mikor tesóm kapott egy macskát és fél év után kiderült, hogy nem fiú és már vemhes. Akkor mérges lett, hogy megint osztogathatja évekig a macskákat én meg mondtam, hogy mi sem egyszerűbb, vigye el ivartalanítani, csak egyszer kell kifizetni és utána nem kell aggódni, hogy mikor hoz haza a semmiből egy almot. Nagymamám magától ivartalaníttatta a cicáját, ő is emiatt, mert sok volt neki az a kiscica, de agyonütni meg nem akarta őket. 78 éves, elég maradi, vallásos asszony, de magától is feléri ésszel, hogy ez jó dolog.

Szerintem nyugodtan mesélj nekik róla, hogy milyen nehéz gazdát találni a cicáknak, hogy soknak milyen sorsa lesz. Én mindig azt szoktam mondani, ha az árán akadnak fent, hogy csak egyszer kell kifizetni és ezzel más betegségeket is el lehet kerülni, ami esetleg megint pénzbe kerülne. (Már, ha nem úgy áll hozzá az illető, hogy ha eltört a lába akkor inkább agyonütöm és hozok egy újat.) Plusz, ha az emberek se szülnek minden lehetséges alkalommal, mert inkább megelőzik a dolgot akkor az állatoknak ez miért ne járna? Ők nem szeretetből lesznek szülők, nem esnek szerelembe, nem fognak unokákról álmodozni, nosztalgiázni a már felnőtt kölykeikkel. Persze aranyos belegondolni, de ez náluk nem így megy. A kiscicák is nagyon aranyosak, mint ahogy a kisbabák is, de mégsem szülünk évente babát, mert cuki. Akkor a macskának miért kéne? Ráadásul ez ma már rutinműtét és a macska nagy eséllyel el is felejti, mire felnő, hogy átesett egy ilyenen. Nem fogja magát hiányosnak érezni.