Megbántam, hogy vettem egy macskát, most mit tegyek?

Kérj segítséget a tenyésztőjétől, vagy add vissza neki.

Ami a szőrhullást illeti, ez minden lakáscicánál ilyen.

Nálunk a harapástól akkor szokott le a cica, amikor lett egy második cicánk is. Azóta nem harap, nem karmol (ő rendszeresen rátámadt a lábunkra játékból, ha elmentünk mellette), és meg bújiósabb is lett. :)

Egyébként nem gáz, ha felhívod a tenyésztőt, kérj tőle is nyugodtan tanácsot.

Az én ragdollom sem az a kifejezetten bújós cica. Ők 1 évesen még kamasznak számítanak, akkortájt az enyém is kicsit durván játszott, és nem sokat hízelgett. Ha egyedüli cicaként él veletek, akkor nem tudatosul benne, hogy ő macska, te pedig ember vagy, inkább a fajtársának, egy nagyra nőtt cicának néz, és azt szeretné, hogy rohangálj és birkózz vele. Én elfogadtam, hogy ő ilyen. Egyébként mindenben igazi társ volt mindig, állandóan a gazdái közelében akart lenni. De 2 éves kora óta folyamatosan egyre többször kimutatja a szeretetét. Azt nem szereti, ha kényszerítjük, csak ha magától jön bújni.

Szóval szerintem nem utál, bár ha te már nem szereted őt, akkor azt megérzi. A ragdollok lassabban fejlődnek mint a házicicák, én úgy tapasztaltam, hogy 3 éves korukra alakul ki a valódi személyiségük. És persze lehet, hogy ő soha nem lesz bújós cica, ők sem egyformák.

Ha úgy érzed, nem tudtok egy hullámhosszra kerülni és nem éred be annyival amit ő nyújtani tud, akkor nyugodtan keresd fel a tenyésztőt. A tenyésztők mindig jobban örülnek, ha kudarc esetén hozzájuk kerül vissza a macska, mert ők tudják megtalálni a legjobb megoldást. Persze bánkódni fog, hogy nem sikerült a dolog, meg nyilván félti is a cicát a traumától, de még mindig ez a legjobb!