Én lennék az anyamacska?

Nem hinném. Nálunk mikor el lett hozva a 2 kismacs,akkor a kutyámhoz mentek oda szopizni,persze a kutya megijedt mindig: D

Utána az egyik a szürke,az egész nap velem lóg,ha leülök beleül az ölembe,meg ő is nyávog,mikor bejön a házba, amig nem ér ide,de akkor szólni kell neki,valamelyik nap megvárt engem a fürdő ajtóban :D A másik cica meg este jön inkább oda hozzánk,akkor dorombol,meg nyávog összevissza. Itt is én egésznap velük vagyok,párom meg csak akkor ha hazajön munkából. Szeretnek téged,ennyi

Nem mamacica vagy, "csak" nagyon imádnak.

Az enyéim is ezt csinálják. 3 és 1 évesek. A fiatalabbat találtuk, pici volt még így cumiztattam pár hétig, ő sokkal jobban ragaszkodik. A sarkamban van egész nap. Amelyik szobában vagyok, ő is ott van - lehetőleg az ölemben vagy pont a lábam előtt. Kijárósak, így ha elmegyek otthonról, mindíg kikisérnek, sokszor az utca végén ülnek és várnak haza, aztán rohannak mellettem a kapuig (biciklivel járok). Ha hazaérek, prüntyögve rohannak elém. Bearanyozzák a napjaim :)

Az én cicceim sincsenek a páromra ennyire ráfüggve, de rajta is nagyon szeretnek aludni, szeretik nézni ha valamit ügyködik az udvarban.

Te vagy a Gazdi, a bizalmas, aki védelmet nyújt.

Ha nagyobbak lesznek, kicsit függetlenebbek lesznek. Nem fognak rajtad csüngni, csimpaszkodni.

Sokak szerint én is elkényeztettem a macskáimat, de szerintem nem. Lehet hülyén hangzik, de nagyon mély kapocs van köztünk. Szeretem őket és szeretem hogy ennyire szeretnek.

Én azt mondom, ez inkább erős szeretet :)

Két cicám van; az egyik csak úgy jött hozzánk fiatal felnőttként, ki tudja, honnan. Vékony volt, etetni kezdtük, és itt maradt. Sokáig nem volt macskánk előtte, így a környékbeli összes macska szabad területként gondolt a kertünkre, ezért az első pár hónapban (amíg nem tanulták meg, hogy már van nálunk macska) állandóan megkergették, megverték. Akkoriban volt, hogy három órán át kinn ültem az ölemben a macskával, mert annyira félt, hogy remegett. Meg is lett az eredménye, nagyon ragaszkodni kezdett hozzám. Amikor kölykei voltak (első alom) nagyon féltette őket, jóformán enni is alig ment ki tőlük, de amikor felkeltem, hogy bemegyek (ő meg ugye kinti cica), majdnem felpattant, hogy hova megyek, jön ő is velem :)

A másik cicám egy kis kandúr, az előbb említett cica első almából való kölyök. Nagyon félős volt kiskorában, és kerülte az embert, de amikor az összes tesója elkerült, az anyja meg a háta közepére se kívánta, állandóan én játszottam vele, egész álló nap velem volt. Ő is nagyon ragaszkodó lett, bejár a lakásba néha, csak azért, hogy megkeressen, és kicsit hozzám bújjon. Az első pár alkalommal még a mosdóba is követett, már megszokta, hogy én mászkálok, de azért még mindig figyeli, hova megyek a lakásban. Nemrég kiheréltettük, és ébredés után kicsivel az altatótól kómásan (kis részeg ember módjára járt még) szó szerint berohant a szobámba, mert azt akarta, hogy vegyem az ölembe, és simogassam.

Szóval, szerintem ők is csak nagyon ragaszkodnak hozzád, gondolom sok időt töltesz velük, sokat szeretgeted őket, játszol velük. Ők is szeretnek viszont, ennyi a történet. :)