Megrúgta a macskámat. Anyám szerint idegbeteg vagyok. Ti mit tettetek volna?
Ma éppen indultam megetetni a macskámat. Amíg szedtem össze a kajáját, addig ő szépen ült egy helyben. Arra jött a 90 éves nagymamám, és a szemem előtt úgy szájba rúgta a macskát, hogy az felnyávogott, majd aki jól végezte dolgát, tovább ment. Persze, mint állatvédő csapat tagja és állatimádó, nem hagytam annyiban, és ordítva rákérdeztem, hogy ezt miért kellett, hogy képzelte? Nem válaszolt, csak ment tovább. Újra rákérdeztem, megint nem válaszolt, úgyhogy elkaptam a vállát, kicsit megrángattam, hogy mondtam, hogy válaszoljon. A válasz az, hogy mindig útban van a macska... Elborult az agyam. Mentem anyámnak elmesélni az egészet, odamentünk ketten a mamához, aki szentül állította, hogy ő bizony észre sem vette, hogy ott van a macska... Mondtam, hogy láttam mindent, erre pedig azt mondta, hogy nem fájt neki, nem lett tőle semmi baja. Megmondtam neki, hogy ha ennyire nem lett semmi baja, akkor ha még egyszer ilyet meglátok, akkor biztos, hogy szájba rúgom, úgy sem lesz semmi baja...
Anyám szerint idegbeteg vagyok, hiszen ő csak egy macska... Mondjuk pukkad is rám, mert ma őt is leszidtam, miután adott a macskának egy tál tejet, merthogy hideg, és lehűl tőle, pedig tudja, hogy mennyire megy tőle a hasa, ő is takarította már össze a következményét.
Most erre mit mondjak? Gyerekes vagyok, idegbeteg? Ti mit tettetek volna? Engem nem érdekel, hogy 90 éves, és tisztelni kell, ha ezt csinálja, annak következményei lesznek.
17/L
válasza:Tudod, kérdező, a nagyid felnevelt egy (vagy néhány) gyereket. Majd ha te is felnevelsz párat, tudni fogod, mennyi lemondással, szenvedéssel jár mindez. Csakhogy te sohasem fogsz szülni, mert gyerekként megkaptál mindent, és te nem akarsz lemondani semmiről sem.
Lehet szeretni az állatokat. Aki nálam jobban szereti őket, az festi magát. Én ráadásul nem csak a kutyát-macskát, hanem mindenféle állatot imádok, még a csúszómászókat, a bogarakat, a kártékony állatokat is. De tudni kell helyén kezelni a dolgokat. Az, hogy te most dédelgetheted a macskádat, a nagyidnak köszönhető. Tőle kapott lehetőséget a szülőd, s a szülődtől kaptál lehetőséget te. Azt a lehetőséget, amit te nem fog sz továbbadni. Jó, tudom, tudom. Most azt mondod, hogy dehogynem. De én látom a mai fiatalságot, nem te. Én ba52tam el őket, nem te. Én adtam meg balga módon a gyerekeimnek mindent, nem te. Mi az idősebb generáció tettünk titeket egy boldogtalan nemzedékké. Csakhogy a legnagyobb jószándékkal tettük ezt, és ezért talán nem kéne a nagyin elverni a port.
#21:
Ha már személyeskedés, akkor válaszolok.
Nem, ő nem a mamám. A kérdés miatt írtam mamát, mert itt most lényegtelen, és könnyebb leírni így, mint azt mondani, hogy a mamám testvére, csak velünk él, mert nincs más, aki lenne neki. Nincs más neki, mert soha nem volt se férje, se gyereke.
Az, hogy nekem lesz-e gyerekem, más kérdés. Alapból nem szeretem a gyerekeket, soha nem jöttem ki velük jól, és PCOS szindrómám is van, ami meg is nehezíteni, hogy gyereket szüljek. De ha lesz gyerekem, mindenképp az állatok szeretetére fogom tanítani.
Nem csak a kutyát, és a macskát szeretem, az összes állatot, de attól még nem lesz az udvarban elefántom, de helyette van egy nyulam is. A rovarokat pedig le se szoktam csapni, a polcomra van rakva a kis papír és a pohár, mindig azzal fogom meg őket. Igaz, nem szeretem őket, de ha lehet, inkább nem bántom őket, és ez az összes állatra igaz.
válasza:Hogy jön ide az, hogy az ember értékesebb, mint a macska (amin persze lehetne vitatkozni)? Direkt kockáztatni az állatok életét az akkor is sokkoló és helytelen, ha valamiért szerintünk értéktelenebb. Én egy hangyának sem tépném ki egyenként a lábait, pedig nem szeretem a hangyákat és egyénszinten elég fejletlennek tartom őket.
Nos, a háborúzás és gyerekes bosszúk szerintem nem helyesek, de az alaphelyzetet értem, én is ordítottam volna meg minden. Szerencsétlen állat. Ha útban van, akkor sem rúgjuk fel, 90 évesen sem. Még csak nem is botlott fel benne, combnyaktörést szenvedve, pedig elnézve a macskák tipikus láb alá futásos tendenciáit, erre van is esély. De az, hogy ott fekszik a saját otthonában az állat??? Aki a családtagunk szeretett jószága, ha már az állatkínzással nincs bajunk... Durva.
Tökmindegy, hányat szült és nevelt fel és milyen nehéz volt az élete.
válasza:"A kérdés miatt írtam mamát, mert itt most lényegtelen"
Tényleg lényegtelen. Amit a néni tett, nyilván nem volt helyes, az agresszióra agresszióval válaszolni szintén nem az. A néni tette megmagyarázza, de nem teszi elfogadhatóvá azt, amit te csináltál. Abból ahogy írsz az derül ki, hogy te pont úgy nem tudsz magadon uralkodni, mint ő. És ezen semmit sem változtat az, hogy hazavittél az utcáról kóbor állatokat, bármennyire szép dolog is az.
válasza: válasza:Sajnos volt már megverve a macska, egyszer apám esett neki (vele évek óta nem beszélek, mert engem is sokat vert). Mindenki elvolt itthon, macska békésen aludt, apám este beesett az ajtón, meglátta a macskát, elordította magát, én pedig rohantam, hogy lefogjam a kezét, amit lendített a macska felé, ezért engem is megvert, majd mikor anyám ment segíteni, őt is. S mivel depressziós, és öngyilkos hajlamaim is voltak(/vannak), a történtek után odaálltam apám elé, hogy ha még egyszer ilyet csinál, akkor kinyírom magam, és a szeme előtt vágtam fel a karomat. Na, ez már gyerekesnek mondható viselkedés (mit mondjak, 14 voltam), de érdekes módon bevált, azóta nem volt ilyen, apám is máshogy áll a dolgokhoz. De azóta sokkal jobban harapok az ilyenekért, és nagyon elborul az agyam. Ha normálisan szólok, az nem segít, drasztikusabb, durvább rájuk szólás kell, hogy el is érjek valamit, és béke legyen.
Tehát a mai nem volt semmi, de valószínűleg a nénike nem fogott fel belőle semmit, és folytatni fogja, mint a kutya etetését csokival. A következő napokban nagyon figyelni fogom, hogy mit csinál, és ha ilyesmit látok, rááldozom a nyaralásomat is, hogy megvédjem az állataimat.
válasza:Amúgy már bocs, kérdező, de nem lehet, hogy a nagymamád testvére már nem teljesen ép úgy agyilag? Azért egy szellemileg teljesen ép ember felfogja, ha elmondják neki több alkalommal is, hogy pl. ne adjon csokit a kutyának, mert meghalhat tőle. Szerintem őt nem megrángatni kéne, hanem elvinni orvoshoz, mert amilyen idős, elég valószínű, hogy már kezd elbutulni.
Egyébként nagyon sajnálom szegény cicát, hogy mindenki így utálja nálatok rajtad kívül :( Az én szüleim is utálják az állatokat, a cicákat főleg, vagyis őket is inkább anyám, mert ő elvileg allergiás is rájuk, de kb. fél éve hazahoztam egy cicust egy ismerősömtől (muszáj volt, ugyanis nagyon rossz körülmények között élnek és szegény cicák is) és mégse verték meg, meg nem is rúgdosták, amikor a lábuk alatt volt. Legalább is én még nem láttam és remélem, a hátam mögött se csinálják ezt vele..El se bírom képzelni, hogy tud valaki kezet emelni egy cicára, szerintem a világ legaranyosabb állatai, olyanok számomra, mint a babák :D Más emberek a kisbabák láttán kezdenek el gügyögni meg minden, én meg ha akár csak a tévében is meglátok egy macskát, egyből elkezdek vinnyogni meg áradozni róla, hogy milyen cukiii xd
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!