Megrúgta a macskámat. Anyám szerint idegbeteg vagyok. Ti mit tettetek volna?

Ma éppen indultam megetetni a macskámat. Amíg szedtem össze a kajáját, addig ő szépen ült egy helyben. Arra jött a 90 éves nagymamám, és a szemem előtt úgy szájba rúgta a macskát, hogy az felnyávogott, majd aki jól végezte dolgát, tovább ment. Persze, mint állatvédő csapat tagja és állatimádó, nem hagytam annyiban, és ordítva rákérdeztem, hogy ezt miért kellett, hogy képzelte? Nem válaszolt, csak ment tovább. Újra rákérdeztem, megint nem válaszolt, úgyhogy elkaptam a vállát, kicsit megrángattam, hogy mondtam, hogy válaszoljon. A válasz az, hogy mindig útban van a macska... Elborult az agyam. Mentem anyámnak elmesélni az egészet, odamentünk ketten a mamához, aki szentül állította, hogy ő bizony észre sem vette, hogy ott van a macska... Mondtam, hogy láttam mindent, erre pedig azt mondta, hogy nem fájt neki, nem lett tőle semmi baja. Megmondtam neki, hogy ha ennyire nem lett semmi baja, akkor ha még egyszer ilyet meglátok, akkor biztos, hogy szájba rúgom, úgy sem lesz semmi baja...

Anyám szerint idegbeteg vagyok, hiszen ő csak egy macska... Mondjuk pukkad is rám, mert ma őt is leszidtam, miután adott a macskának egy tál tejet, merthogy hideg, és lehűl tőle, pedig tudja, hogy mennyire megy tőle a hasa, ő is takarította már össze a következményét.

Most erre mit mondjak? Gyerekes vagyok, idegbeteg? Ti mit tettetek volna? Engem nem érdekel, hogy 90 éves, és tisztelni kell, ha ezt csinálja, annak következményei lesznek.

17/L