Szerinetek is az 50 felettiek nagy többsége máshogy áll a cicat tartáshoz?

Szerintem ez nem életkor függő.

Vannak, akiknek az állat darab-darab, fugetlenül attol, hogy kutya-macska vagy disznó.

És vannak, akik még képesek a szeretetre.

Szerintem tévedsz. Ha valaki tényleg azt akarja, hogy annak az állatnak jó legyen, akkor utanajár, vagy elfogadja a okosabbak véleményet, hogy az kell, mert jobb lesz az állatnak.

A leszarom viselkedés életkorfüggetlen.

Sőt, az égész állattartáshoz...

Ők más korba születtek, máshogy szocializálódtak és más az értékrendjük is.

Bár a korhatárt feljebb vinném 70 év felettiekre. Ezekből a falusiak megtapasztalták a kacsatömést, a rutinszerű tyúkölést és a disznóvágást. De szerintem még sok városi is megszerezte ezt a tapasztalatot.

Ilyen körülmények mellett megtanulták, hogy nem szabad túl szorosan kötődniük az állatokhoz. Máshogy talán nem is lehet ez kibírni.

Meg ugye ők nyugdíjasok és kevésbé van pénzük ezekre a dolgokra. A macskák meg speciel falun szabadon szaporodnak és random odaszegődnek házakhoz. A néninek meg a tescos tápra még van pénze, de az oltásra már nincs. Pedig lehet, hogy ő csak jót akar a cicának azzal, hogy nem hagyja éhenpusztulni.

Az 55 éves volt vidéki tanárom ivartalanítatta és oltatta a cicáját, akire 3. gyermekeként hivatkozott. Városban élő huszonéves ismerősöm pedig mondta, hogy náluk azért nincs ivartalanítás, mert ott úgyis lesz gazdája a kicsiknek, vagy elüti egy autó és mindegy...

Tehát szerintem teljesen mindegy, bármilyen korban és élethelyzetben lehet tisztában valaki a megfelelő állattartással és fordítva.