Mikor vinnétek/vittétek elaltatni az idős beteg macskát?
A 15 éves cicámnak nagy daganat van a belében, e mellet magas a vérnyomása és a gyógyszerek miatt fekélye is van mindkét szemén(egyébként vak is egy éve). Kap vérnyomáscsökkentőt, szteroidot a daganatra, szembe csepegtetek naponta többször. Étvágya még jó, de minden nappal gyengébb, le van fogyva, dülöngélve jár, ha a pofija maszatos lesz a kajától, nem nyalja le.
De látszólag nincsenek fájdalmai, dorombol ha simogatom, vagy felveszem, izgatott, ha kaját adok neki és dorombolva eszi meg. Azt mondta az orvos, hogy én fogom tudni, mikor kel már elaltatni, de bizonytalan vagyok.
Valakinél tapasztalatok? Lehet hogy fájdalmai vannak, csak nem látom?
Tényleg te fogod tudni.
Bízz a megérzésedben!
Papíron ez nagyon rosszul hangzik, amit leírtál, de akkor is te vagy ott, te látod és te ismered! Ha bizonytalan vagy, akkor szerintem még korai. (Bár az is teljesen érthető lenne, ha most elaltattatnád: nem gyógyítható daganat, fekély, dülöngélés, "igénytelenség" és persze a kora miatt.)
Amúgy a dorombolás nem feltétlen pozitív, állítólag a haldokló macskák is gyakran dorombolnak: ez csak azt jelzi, hogy bízik benned, hogy rád bízza magát, hogy nem tekint ellenségnek, nem azt, hogy jó a közérzete!
A mi macskánk FIP-es volt, amikor 2 szakvélemény után kiderült, hogy a kezelés ellenére egyértelműen romlik az állapota, akkor altattatuk el! A kutyánkat meg akkor, amikor nem tudott odamenni a táljához az ételért (neki a kölyökkorban kialakult vaksága mellett mozgásszervi problémái voltak, neki is volt sebe, amit egy éven át naponta kötöztünk, de minden jel szerint nem fájt neki, és jól tudott tájékozódni is - ő is idős volt már)
Köszönöm a válaszokat mindenkinek.
Én is valami olyasmik között őrlődöm, hogy kegyetlenségnek érzem, hogy én döntök róla, mikor legyen vége, nem pedig ő (tehát lehunyja a szemét és elalszik), más részről viszont hagyni szenvedni csak mert nem tudom elengedni, is kegyetlenség.
Azt hiszem, amíg jó étvággyal eszik, ki tud menni az alomba, odajön hozzám, addig még hagyom. És titkon reménykedem benne, hogy ha már nincs tovább magától békésen elalszik. Valahogy borzalmasnak érzem a gondolatot, hogy elviszem őt, aki bízik bennem, egy rideg kórterembe, ahonnan, ő nem is tudja, hogy már nem jön haza velem.
Én akkor altatnám el, ha már nincs semmilyen remény a gyógyulásra, és kordában sem tudnám tartani a szenvedését. Ivartalanítás után is majd megszakadt a szívem érte, pedig az kb két nap volt, de szörnyű volt nézni, hogy fáj a hasa (nőstény). Nekem ő teljesen olyan, mintha a gyerekem lenne, baba kora óta nálam van.
A te esetedben még nem hiszem, hogy kifejezetten szenved, így még várnék. De ha már nem tud magáról gondoskodni egyáltalán, és tényleg csak szenved, akkor lehet kéne.
A macskák sokszor fájdalmukban is dorombolnak...
Nekem 16 èves volt a cicám, amikor el kellett altatni. Szintèn daganat miatt, a doki már nem vállalta a műtètet. De ő akkor már nagyon sovány volt, nem evett ès felkelni sem akart.
Ne legyèl bizonytalan, tudni fogod, hogy mikor szenved!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!