Hiperaktív macska létezik?
Próbáltam utánaolvasni, de nem igazán találtam szakvéleményt a témában.
Két cicám van, egy kandúr és egy nőstény. Mindkettő ivartalanított, 2 éves, lakásban tartva. Mostanában komoly problémák vannak velük.
A fiúcska "meghülyült", egész nap rohan, zaklatja, "öli" a másikat, nyivákol nekünk, hogy játszani akar. EGÉSZ NAP. A másik már szó szerint a plafonon van tőle, folyamatosan verekednek, mert nem akarja hagyni magát, vagy idegesíti a nyávogás.
Itthon vagyok, így eddig is rengeteget játszottam velük, de most már gyakorlatilag egész nap mást sem csinálunk. Képes fél órán keresztül a mellkasomig ugrálni, már alig kap levegőt, de öt perc múlva megint a játékért nyávog, és ez megy egész nap. Összességében intenzíven mozgatom csak én vagy 4-5 órát naponta, de nem elég neki. Ha nem foglalkozom vele, a lányt molesztálja, vagy a fotelt kaparja bosszúból. Aludni is alig alszik, leginkább csak akkor, amikor én, vagy kidől, ha nagyon kifáradt.
Úgy kisajáított minden cuccot, hogy a lánnyal már nem is tudunk egyáltalán játszani, egyszerűen nem is lehet, mert a srác képes a fejére ugrani, de nem hagyja őt is hozzáférni a szalagos pálcához. Szegény úgy megszokta, hogy már akkor sem mozdul, ha külön zárjuk őket.
Odáig jutottunk, hogy bár mindketten ugyanazt, és egyforma mennyiségben esznek, a srác az állandó ugrabugrától soványodik, a lány pedig a mozgáshiánytól hízik mint egy malac. Vettünk neki direkt egy jutalomfalatos labdát, hogy talán az megmozgatja - olyat tettünk bele, amit a másik nem szeret, hogy ne vegye el tőle -, tudjátok mit csinál? Lefekszik, és a mancsával forgatja és bökdösi, még meg sem üti rendesen, pedig egyébként egészséges, valószínűleg depressziós. Aludni is a szekrény tetejére jár, egy dobozba, hogy nyugalomban lehessen.
Már a sírógörcs határán állok, kivagyok teljesen.
A lakás úgy néz ki, mintha bomba robbant volna, már mindent letettünk, hogy foglalja el magát a kis hülye, vagy harmincezret költöttünk különböző foglalkoztató cuccokra, plusz vannak itt kupakok, labdák, zacskók, papírok, dobozok, plafonnyi kaparó, minden amit a macskák kedvelnek, de nem hajlandó egyedül semmivel foglalkozni, a másiknak meg már élni sincs kedve. Macskamenta nem válik be, mintha meg sem érezné.
Ilyen esetben mi a bánatot lehet tenni? Az állatorvos tanácstalan, nem tanult macskapszichológiát. Nem is értem, mi történt vele, eddig nem volt ilyen, nem változtattunk a nevelésén sem.
Bocsi ha kicsit kusza lett, de már kivagyok idegileg.
Úgy érzem magam, mintha maga az ördög lakna itt velünk, tönkreteszi a másik cicánkat, és egyszerűen nem látok kiutat a dologból :(
Együtt nőttek fel, mindig szerették egymást, most meg szabályosan menekül előle a kislány, a végletekig le van dominálva, és bármivel próbálkozom, nem látom végét a követelőzésnek.
Volt itt már különzárás, büntetés, egy hónapig nem reagáltunk a nyavalygásra, de nem változott semmi, azon kívül, hogy a leányzó úgy belesüppedt itt a depresszióba, hogy lassan már csak enni mozdul meg...
1. A fiú macskát kivizsgálhatná egy doki
2. Talán a lányt is, nem-e valamilyen betegsége van ami lassan öl...
Mindenesetre pénzbe fog ennek megoldása.
Kb. 8 hónapja ivartalanítottuk, akkor volt teljes kivizsgálás, és makk egészséges.
Azóta voltunk karomvágáson, a doki átnézte, állítása szerint továbbra sincs semmi baja.
Nagyjából akkor kezdődött ez a mánia nála, amikor felújították odakint a függőfolyosót, szóval lehet sima feszültségként kezdődött, de azóta borzalmasan mélyült.
Most éppen "ki van fáradva", itt dorombol az ölemben.
Azt el is felejtettem írni, hogy állandóan a seggemben van, mellettem alszik, ha épp nem pörög, akkor 90%-ban mellettem ül.
A lány mostanában nem járt orvosnál, de lehet, hogy megnézetjük őt is.
Nem tűnik betegnek, csak rosszkedvűnek szegényem, de annak nagyon :(
jaj, felcseréltem, a leányt ivartalaníttattuk 8 hónapja, a másikat már sokkal előbb, szóval a kislányt vizsgálták meg nemrég.
De karomvágásnál rendesen megnézte a doki a srácot is.
Lehet meglátogatunk akkor egy másikat is, hátha ő többet tud mondani.
Ja igen, és veszettül féltékeny is, valószínűleg ezért is szomorkodik a másik.
Ha csak meg merem simogatni a kislányt, ez máris ott van, és néz rá gyilkos tekintettel, a lány meg inkább ki is megy a szobából, jó messzire tőlem.
Sokszor már elfut, ha látja, hogy mennék megsimogatni, aztán persze ha utolérem, élvezi a törődést.
Agyam eldobom tőlük.
Te jó Isten...
Felszedelőzködtem a székre, és megdédelgettem a kislányt a szekrény tetején.
A srác rögtön elkezdett nyivákolni, hisztizett odalent, felült a lábamhoz.
Azóta megállás nélkül "szólongat", most nem figyelek a féltékenységi hisztijére, erre beül ide az arcomba, belenyávog, és bökdös a mancsával.
Szerintetek létezik, hogy ennyire magára akarja vonni a figyelmem, hogy így pörög érte, és konkrétan fenyegeti a másikat?!
A lány cicának másféle tápot javaslok.
A fiúcicát néha külön kellene zárni,egy másik helyiségbe,amig lenyugszik.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!