Kóbor macskát fogadtál már be utcáról?

Szia.

Nekem ugyan egy cicus maradt meg,akit én neveltem fel, de mivel az állatmentőknél önkénteskedem, és azon belül is macskákkal foglalkozom, így asszem bőven tudok infóval szolgálni.

Ha a cica 3 hónaposnál fiatalabb, általában a szocializáció, mind emberrel, mind más állatokkal teljesen normális, akárcsak ha jó helyről került vna elő a cica. Eddig nekem még mind használta az almot, aki nem, annál átlagban húgyúti probléma volt. Volt akit kellett unszolni pár napig, de megtanulják.

Ha a cica 3 hónaposnál idősebb, kezdődnek a gondok...minnél idősebb, és ezen belül minnél régebb óta kóbor, annál nehezebb. Viszont kellő tapasztalattal és tudással, egy olyan 5 éves macska is emberhez szoktatható, és teljesen megszelídíthető, aki egész életében vadon élt. Ehhez szükség van vagy fél évre, és rengeteg türelemre, foglalkozásra, ugyanis nem szabad sosem siettetni a dolgokat. A legidősebb macska nálam egy 4 év körüli kóbor volt, akit 3 hónapig lakott nálam, ez idő alatt ugyan nem lett bújós, de már nem akart megenni ha a közelébe megyek, hagyta, hogy megsimogassam, stb. Ez idő alatt sikerült neki gazdit találni, és mára már boldog cica. :)

Szal egyáltalán nem szabad eltántorodni egy kóbor állattól, a legtöbbjük hálásabb és kedvesebb, mint a jó helyről származók. Viszont érdemes kicsit a helyes cicanevelésről tanulni előtte, és kinyitni a pénztárcát, mert a kóbor állatok ritkán egészségesek teljesen...

Életemben eddig egyszer, de azt sosem felejtem el. Volt egy üzletem a belvárosban, ráadásul emeleten, és egyszer csak 40 fokos nyári melegben bepihegett hozzám egy cica. Fogta magát és befeküdt az egyik szekrény polcára. Az első meglepődés után fogtam magam, és kerestem kis edényt, hogy vizet adjak neki, majd elszaladtam konzervet venni. Megetettem, megitattam, de közben eljött a záróra, és gondolkodtam, hogy mi legyen a macskával, mert mi társas házban éltünk akkor, de semmiképp nem akartam elzavarni. Felhívtam a férjemet, hogy hozzon haza egy vödör homokot, mert én most egy macskával fogok haza menni. Zúgolódni sem volt ideje, jött értem és hozta egy diszperzites vödörben a homokot én meg a macskát.

És hidd el, már aznap használta is, úgy ahogy volt a nagy vödörbe ugrált bele, pedig kicsi volt még akkor a cica. talán 3-4 hónapos. Másnap vettünk rendes almot, abba is épp úgy bele ment. Később vettünk drága pénzért rendes macska toalettet de azt nem szerette. Játszani szeretett benne mert lehet benne bujkálni stb. de nem szerette abban végezni a dolgát, ezért vissza álltunk a vödörre. Nem volt vele különösebb gond azon kívül, hogy unatkozott a lakásban, és néha kicsipkézte a szatén függönyt, amitől a párom irtó dühös lett. Mi akkor kétlakiak voltunk, mert sokat voltunk hétvégén a párom mamájánál, és ott is aludtunk. Ilyenkor persze vittük magunkkal a macskát is, akit simán lazán levittünk kézben a kocsiba, mert amúgy szeretett autózni is. Nagyon jól elvolt látszólag a családi háznál is, elbohóckodott a fűben stb. Csak sajnos végül ott tűnt el. Egy nap vittem volna haza, de láttam ,hogy jól el van a többi macsekkal, akik ott laktak a mamánál. Ez nekem megnyugtató volt, gondoltam lehet jobb lenne oda kiszoktatni, hisz látszólag élvezi már két napja, mi baj lehet. Beültem a kocsiba, és kérleltem hogy jöjjön, de csak szórakozott, nem akart jönni. Gondoltam lehet jobb ha marad, mert úgy éreztem a lakás nem való neki. Nem hagytam egyedül, mert ott lakott akkor még a sógornőm és a férje is, meg a mama, és ők is istápolták, meg ők adtak neki enni ha nem voltam ott. De sajnos végül ott eltűnt, akkor láttam utoljára, mikor haza akartam vinni, de mégsem tettem, mert azt hittem ott jobb neki.

Én nemrégiben "fogadtam be" egy macskát.

Lefialt a rakodónkban, és azóta itt tanyázik az egész család.

Az anya macska már régebben is bejárkált a kertünkbe, illetve sokszor próbált bejönni a házba is kaját lopni (azóta mindig eldugjuk a mi macskánk kajáját, ha végzett az evéssel).

Mióta itt van, valamivel normálisabb. Megtanulta a rendet, hogy nem jöhet be a házba. A kertben, és a rakodóban van csak. Szelídebb is lett, szokott hozzánk dörgölőzni és meglehet simogatni is. Mindig is jóban volt a mi macskánkkal, így nem nagyon van konfliktus.

A kismacskák normálisak, nincs velük gond. Kezdettől szobatiszták, mindent megesznek. A macskám szokott néha velük játszani, mintha ő lenne az apjuk.

Idilli család. Meghirdettem a kicsiket, de senkinek se kellenek, valószínűleg itt ragadtak.

Tehát egyszerre 4-et is befogadtam..

Mindig volt macskánk. Ha nem az előzőnek a kölyke volt, akkor befogadtuk. Anyám kedvencével az volt, mint amit az első hozzászóló írt, egyszerűen besétált a macska s magától értetődőnek vette, hogy onnantól őt ajnározzák. Gondolom, nem régóta volt kóbor, bár ki tudja...?

Semmi gond nem volt vele, a szobatisztasággal sem.

A "saját" macskáim nem igazán sajátok, csak idejárnak s etetem őket. Bizonyos szempontból félvad jószágok, nem tartoznak senkihez, kint alszanak, vadásznak, mindössze kapnak az embertől is. Itt a szobatisztaság nem merül fel, mert alapvetően kintik, bár egy idő után bejönnek a házba, de éjjel sosincsenek bent. A jelenlegi évek óta itt van s nagyon kezes, mindig az volt, de némelyik vadabb, félősebb. Agresszív még nem volt köztük, életem egyetlen agresszív macskája a szomszédé volt egy helyen, aki nem bánt vele jól. Rideg túlélőtípus volt, megfogni eszünkbe se jutott, biztos sok öltéssel varrtak volna össze minket. De neki megvoltak rá az okai.

Minden macska egyéniség, ez a befogadottaknál is látszik, igencsak különbözőek. De általában hamar megszokják az embert és egy szintig igénylik is a társaságát. Néha nem is értem, ha én normális állat lennék, nem lennék oda a homo sapiensért, nem egy szimpatikus faj. Igaz, a macska nem feltétlenül a fajt kedveli, csak az adott ember pozitív számára.