Sajnos tegnap délután meghalt a cicám, teljesen lelki roncs lettem, az ablakban ültem kb egésznap és csak néztem ki a fejemből, mit csináljak, hogy könnyebb legyen?

Imádtam, szinte családtag volt, kiscica kora óta mi neveltük és 3 évesen kiesett az ablakon, szörnyet halt egyből... És pont dolgoztam, ezáltal anyukám volt a vétkes és most képtelen vagyok neki is megbocsátani emiatt. De ő is csak sír egésznap. Ez az első haláleset akár emberi, akár állati, ami így felnőttként történik velem, és mikor felfogom, hogy az élet mennyire mulandó. Nagyon különleges cica volt, végtelenül játékos, folyamatosan szeretethiányos, imádnivaló, rettentően szelíd és mindig együtt aludtunk. Most fogalmam sincs mihez kezdjek. Nem akarok új cicát, az nem lenne ugyanaz. Egyszerűen belepusztulok a tudatba, hogy nincs többé. Mindig mikor megyek ki a konyhába reflexből a szokott helyére nyúlok, majd könnyes szemmel nyugtázom, hogy már sose lesz ott. Minden holmiját elrejtettem, hogy még az se emlékeztessen rá. De még így is nehéz mikor folyamatosan előtörnek az emlékek. Mi tévő legyek, hogy könnyebb legyen? :( 23/F