Aki lakásban bezárva tartja a macskáját, az nem állatkínzó?

Honnan tudhatná, hogy milyen odakint, mikor soha életében nem járt az utcán?

Én túlságosan féltem ahhoz a cicámat, hogy kiengedjem. Annyi veszély leselkedik rá: mérgezés, kutyák, autók, szemét emberek.

Odabent mindene megvan, amire szerintem csak egy macska vágyhat. Változatosan eszik, sokat foglalkozunk vele, játszunk, kergetőzünk, le vannak vezetve a felesleges energiái.

Olyan is volt, hogy nyitva maradt a bejárati ajtó, kisurrant, de kb 2 métert ment előre, megrázta magát és inkább visszaszaladt a lakásba.

Tartok kutyát, kettőt, és egy macska is van, aki benti. Hozzáteszem, ő költözött be kölyökkorában, senki nem hívta, viszont ő maradt. :) Az egy emeletes házban szabadon mozog, ki viszont nem engedjük, mert forgalmas utca van előttünk. A szomszédnak kijárós macskája van, ő csoda hogy él, mert egyszer elkapta valami, nem tudni, kutya-e vagy autó, de a hátsó fele ripityomra tört. Fél évig lábadozott, mai napig sántít, viszont őt például nem lehet bent tartani, mert hozzászokott a kimenetelhez. Ellenben a mi macskánk már akkor stresszel, ha csak az autóba betesszük.

Ha más, nem forgalmas környéken laknánk, akkor persze kimehetne ő is, ha akarna, de így nem. Van akkora területe, mintha egy lakásból "csak a kertbe" járna ki.

A kijárós macskáink fél, max 2 éven belül meghaltak.

Elütötték, megmérgezték őket, megfojtottak nem egyet a kutyák, vagy csak szimplán elvesztek.

A házban biztonságos, szép életük van, mindenük megvan.

A saját tapasztalatomat írom le.

Ideiglenes befogadó vagyok egy macskamentő alapítványnál, jelenleg a harmadik kosztos van nálam. Bezárva tartom, ideiglenes befogadóként nem is lehet másként.

Az első rögtön elválasztás után, 8 hetesen került hozzám. Ő egy rettenetesen élénk macska volt, és bár nem sokat szabadságot volt alkalma megélni, de rettenetesen kellett rá vigyázni, ajtókat nyitogatott, ment volna vakvilágba. Nem azért, mert annyira vágyott a szabadságra, hanem mert minden érdekelte, mindent meg akart tapasztalni.

A második egy 3 éves kandúr volt, akit az utcáról mentettek. Na, ő aztán megtapasztalta, hogy milyen a szabad élet, lerobbanva, lefogyva, sebesen, tépett füllel és parazitásan került be az alapítványhoz. Érdekes módon nálam soha nem akart kimenni, az ablakba akkor ült fel, ha madarak zajongtak közvetlenül ez erkély alatt, egyébként nem foglalkozott a külvilággal. Ha kimentem teregetni az erkélyre, akkor leült az erkélyajtóba, és türelmesen megvárta, amíg bejövök, pedig ki tudta volna nyitni (az előző rendszeresen megtette).

Valószínű, ha nem "szenvedett" volna nála, már nem élne.

Most egy 9 éves nőstényem van, ő születése óta szobacica, soha életében nem járt kint, itt szundikál mellettem a kosarában, rajta sem látszik, hogy nagyon szenvedne.

Amíg kertes házban éltem, volt több kijárós macskám. Az elsőnél elkövettem azt a hibát, hogy nem ivartalanítottam időben (kandúr volt), a csavargásai alatt csúnyán megsérült, hetekig szenvedett, majd kb. 3-4 évesen elpusztult. A következőt már ivartalanítottam, ennek ellenére egy este kiment a kertbe, és soha többé nem jött vissza. Csak remélni tudom, hogy nem szenvedett sokat, mielőtt elpusztult volna. Alig volt több, mint egy éves.

A harmadik viszonylag hosszú életet élt, de az ivartalanítás ellenére is sokszor megsérült, verekedett, végül összeszedett egy immunhiányos betegséget, az utolsó hónapjai már csak a szenvedésről, meg az állandó injekciózásról szóltak, végül el kellett altatni, mert már nem volt macskához méltó az élete. 12 éves volt akkor.

Egy lakásban tartott macska átlagosan 16-18 évet is él, egészségesen.

Nem gondolom, hogy a leírt 6 macska közül bármelyiket is kínoztam volna, de az első háromnak nagyságrendekkel jobb élete van/volt, mint a második háromnak.

Három macskámat tartottam az udvaron. Az első eltűnt, mikor 3 éves volt. A második is eltűnt. A harmadikat pedig hazafelé menet találtam meg az útszélén, elütve.

A mostani cicám bent van a házban. Nem látszik rajta, hogy rosszul érezné magát. Az ablakból leselkedik. Egyszer kiszökött az ajtón, amikor feltűnt és beengedtük majdnem kivitt láb alól úgy futott be. :) Nem hiszem, hogy rossz lenne így neki, mindene megvan.

Jó fél éves kérdés, de azért válaszolok :)

Nekünk "véletlenül" lett két macskánk lakásban, anyám által.

Az első kóbor kölyök volt, az utcáról szedte össze soványan, legyengülve.

Mivel ő nem tudta megtartani két erősen területvédő sajátja mellett, nekem hozta őt el.

Rá fél évre kölykezett le a szomszédjuk cicája, az ottani öregasszony ultimátumot adott a menyének, hogy ha nem szabadul meg a kölyköktől, megöli őket.

Úgyis egyedül volt ez a szegény itt, elhoztunk onnan is egyet.

Valahol én is sajnálom őket, az enyémek is vágyakozva szoktak kinézni az ablakon.

Mi nem tudjuk kiengedni, de ki szoktam néha kísérni őket a folyosóra, ott elszaglásznak, hemperegnek, nézelődnek kicsit, aztán bejövünk.

Szóval annyira azért nincsenek bezárva, és ráadásként behívhatóak, ismerik a "kiengedős" és visszahívó parancsokat is :))

Lassanként kiköltözünk kertesbe, de valószínűleg ott sem engedném már őket világgá, csak így kísérgetve, mert egyáltalán nincs veszélyérzetük.