Minden faluban ilyen állatkinzó emberek élnek? Tapasztalat?

Van sajnos rosszabb is falun:élve elásott vagy vízbe fojtott újszülött állatok,a felesleges jószágok felakasztása vagy agyonverése.Agyatlan kutya-macska szaporítás,a paraszt nem költ pénzt ilyesféle állatra.Még orvoshoz sem viszi el,még jó,ha az évi egy oltást megkapja.Ha "megdöglik",van másik,ha magától meggyógyul,úgy is jó.Ha elpusztulna,valakinél mindig van felesleges kutya-macska,olcsóbb,mint a régit orvoshoz vinni.Amikor ideköltöztünk Pestről,mindenki el volt képedve,hogy a kutyákat naponta sétáltatjuk és bent vannak a házban.Sokan mondták,a kutyának kint a helye.Erre közöltük,hogy rohadtul semmi közük hozzá.Törődjenek pl.a méteres láncon,moslékon tartott kutyáikkal.Azóta kuss van.

Tisztelet a kivételnek persze!

Zacskó elvesz, megköszön és szépen mosolyog. Aztán kukát megcéloz....

Sajnos nem tudod a rég berögzött "szokásokat" megváltoztatni.

Falun egyszerű kis jövedelmű embereknél a macska-kutya általában fogyóeszköznek számít, nem veszik társállat számba, nem is szeretik meg mert ezzel is spórolnak a költségeken.

Én csak azon csodálkozom, friss beköltözőként minek odaszoktatni a házhoz mindenféle idegent, meg kölcsönadogatni nekik mindent, mert ne legyen illúziótok, hogy csak azért jönnek, hogy kihasználják az ingyenes kölcsönzőt, egyébként gyüttmentek vagytok és lesztek kb. 2 generáción át.

Én nem tapasztaltam ilyet hála az égnek, pedig világ életemben faluban (is) laktam, és azt kell mondjam a városi emberek inkább hajlamosak az állataik elhanyagolásíára és felelőtlenségre. Volt lehetőségem megfigyelni mindkét opciót.

Faluban az állatoknak több szabadsága van, hiszen nincsenek lakásba zárva, akár egész nap a szabadban lehetnek és a levegő is valahogy teljesen más. Persze azt is mindenki maga dönti el, hol tartja az állatait, bent-e vannak vagy kint, ez magánügy.

Az, hogy ki mivel etet az szintén egy magánjellegű dolog. Nekem már rengeteg cicám volt, mindegyiket befogadtam. Maradékot is kapnak, van hogy tápot esznek, esetleg nyers húst. Semmi bajuk nincs tőle, hiszen ehhez lettek szokatva. Szépek, boldogak, játékosak és ami a legfontosabb teljesen egészségesek. Ettől én még nem érzem magam állatkínzónak, hiszen soha nem lennék képes bántani egy állatot sem, jobban szeretem őket, mint az embereket. Az ivartalanítós dologgal egyetértek, ha egy ember nem tud több kisállatot vállalni és meg kellene "szabadulnia" tőle valahogy, akkor mindenképp ivartalanítani kell. Nem kell több állat a menhelyekre. És az a legborzasztóbb, hogy valaki megölni is képes, csak hogy megszabaduljon tőlük. De nem hiszem, hogy erre is csak egy falusi lenne képes. ;)

Nekem kinti-benti cicáim vannak, és vágynak kifelé. Ha egy kutya/macska nem bentre van szokatva az is teljesen normális, ha kint tartják.

A kérdésedre válaszolva: nem, nem minden falu ilyen emberekkel van teli, és a városokban is szép számmal akad igazi állatkínzó! Nyilván a kis jövedelem nem engedi meg, hogy tökéletes körülmények között tartsanak 1-1 állatot, és szuperprémium táppal etessék, de manapság már sokan kiköltöznek városokból (mint például Ti, és ahogyan én is), és nem mindenki minimálbérből él már egy faluban sem. Én úgy vettem észre a falusi emberek jobban tisztelik és többet foglalkoznak az állataikkal, de persze lehet, hogy ez csak mifelénk van így.

Azt még hozzátenném, hogy szerintem abban sincs semmi felháborító ha egy nyugdíjas befogad egy cicát az utcáról és maradékkal eteti. Még mindig jobb, mintha éhen halna vagy megölnék. ;)

Az ivartalanítással egyetértek, viszont teljesen normális, hogy vannak macskák, akik nem benti cicák. A mi cicáink is kinti-benti macskák, nem is lehetne őket örökre a szobába kényszeríteni, ők annál szabadságszeretőbbek. Mi nemcsak tápot adunk nekik, hanem bizony főtt húst, vagy belsőséget is a levesből néha, ami akár emberi fogyasztásra is alkalmas. Sőt, volt hogy nyers csirkehúst ettek, semmi bajuk nem volt tőle, egészségesek, boldogok. Nyilván nem minden falusi ember szupertáppal eteti az állatait, de ettől még én úgy tapasztaltam, hogy sokan falunk nagyobb egységben élnek a természettel, jobban tisztelik az állataikat, mint a városi szobacica tartók közül néhányan.

Nemtörődöm emberek meg sajnos mindenhol akadnak, de ez nem azon múlik, hogy be van-e zárva örökre a szobába az állat, vagy hogy kizárólag tápot eszik-e.

Gyanús kinézetű kaját persze nem kell adni a cicának, maximum kidobod a kukába és kész.