A ti családotok szereti a cicákat?

Én és a párom imádjuk őket, van is egy sziámink, jövő héten pedig elhozzuk a másodikat.

A családom egyébként nem szereti őket sajnos, gyerekkoromban sosem engedték a macskát, hiába könyörögtem. Egyébként nem értem ezeket a sztereotípiákat, hogy a macska érdekállat, egyáltalán nem az! Legalábbis a miénk nagyon tud szeretni. És egyáltalán nem büdösek.

Én nagyon szeretem a cicákat :)

Most van 3 db. három hónapos kiscicánk. Egy fehér perzsa fiú, egy lila tabby lány és egy vörös fiú.

Mindegyiket nagyon szeretem, egyszerűen olyan cukik és puhák! Szobatiszták, egyáltalán nem büdösek, nem szemtelenek. Nem csak evés előtt vagy után bújnak hozzánk, hanem a nap bármely szakaszában odajönnek hozzánk dorombolva. Esténként dorombolnak és dagasztanak az ágyamon, főként a perzsa fiú. :) Őt ballagásomra kaptam, még júniusban, nagyon örültem neki, az álmom vált valóra vele! A másik két cica nagy valószínűséggel brit keverék, ugyanis a kislány lila színű, ami nem szokott előfordulni házi cicáknál, meg sz átlagnál jóval robosztusabb testalkatú és tömzsibb, puhább a szőre.

A lila és a vörös cica tesók.

Mindhárman megkapnak mindent, amire csak egy kiscica vágyhat: pihe-puha fekhelyek (főleg az ágyamat kedvelik, de van sajátjuk is :)), kaparófák, játékok és sok-sok szeretgetés és simogatás.

Előző cicánk egy fekete-fehér házi cica volt, áprilisban ment el tőlünk, 10 hónapos korában elütötték, nagyon gyönyörű, félhosszú szőrű, valószínűleg perzsa vagy maine coon keverék volt. Annyira sajnálom, nagyon sokat sírok miatta. :( Többé nem akarjuk elkövetni ezt a hibát, a kicsikre már jobban vigyázunk.

Anyukámnak gyerek korában is volt sokszor cicája, nagymamámnak is. Mindketten szeretik a cicákat, anya egy kicsit jobban, mint mama. Az ő álma egy kék skót lógófülű cica. (ez kettőnk álma végül is, én mutattam meg neki a fajtát és rögtön megtetszett neki. :))

Az én álomcicáim a perzsán és skót lógófülűn kívül még a brit rövid szőrű, maine coon, ragdoll, bengáli, szomáli, munchkin. De nagyon szeretem még a norvég erdei, szibériai, birman, tiffany, ragamuffin, japán csonkafarkú és az orientális rövid szőrű cicákat is.

És az örök kedvenc a házi cica. :)

Nem hiszem, hogy valaha is lesz pénzem ilyen drága cicákra, mint amiket felsoroltam, de álmodozni lehet. :)

Apukámmal nem túl jó a kapcsolatom, nagyon ritkán megyek hozzá. De azt tudom, hogy állatbarát v.milyen szinten. Volt egy kutyusa néhány éve, de nagyon fiatalon meghalt egy hirtelen betegségben. :( Azóta nem tart állatot.

Az ő anyukája, azaz a másik nagymamám nem viszonyul úgy az állatokhoz, mint pl. én. Van egy perzsa cicája, de csak eteti, itatja, fürdeti minden nap, aminek semmi értelme. Ez kínzás egy cicának. Már nem voltam nála egy ideje, szerintem már azóta rég megszabadult tőle, elajándékozta vagy ilyesmi. Inkább kutyapárti. Volt már tacskója, meg bernáthegyije, meg keveréke több is. Még a bernáthegyinek is szabad bejárása volt a lakásba.

Egyik nagynénémnek van egy most kb. fél éves cicája, már ha még él, mikor utoljára ott voltam a több mint 3 hónapos kiscica kb. 4-5 hetesnek nézett ki. A baromi nagy testű kutyájuk egyfolytában kínozta, hurcolta a szájában, kergette, odakapott. Nem tudom, minek vitték oda szerencsétlent. :( Meg nem is olyannal etették, amitől nőhetett volna.

Szóval az apukám családja nem nagyon szereti a cicákat, akinek nincs, az egyszerűen nem szereti, akinek van a pedig nem foglalkozik vele.

Anyukám felől teljesen más a helyzet. Mint írtam anyukám és nagymamám szereti nagyon a cicákat. Anya tesójának 3 ivartalanított cicája van. 3 db. 7 kg-os cica! Olyan édes óriások. :) A legidősebb 6 éves fekete-fehér félperzsa, Dagi. Úgy látszik a családban öröklődik ez a perzsák iránti szeretet. :) Olyan cukik :) Az ő lánya 5 éves szén cirmos, Cirmos(Cirmi). A harmadik cica pedig kb. ugyanakkor szegődött hozzájuk, amikor a kiscicák néhány hónaposak voltak, ő is kb. ugyanannyi idős. Barna cirmos fehérrel színű cica, Börnyi. :) Van még két kutyája is. Egy ivartalanított kb. 4 éves lány, Daisy és az ő fél éves fia, Brúnó.

Nekünk van még két kutyusunk is, őket is nagyon szeretem. Az egyikük Bundi, 7 éves hosszú szőrű tacskó keverék. Ő az én kutyim. :)

A másik anya kutyusa, 8 éves német juhász keverék.

Ősszel fogunk venni tenyésztőtől egy border collie-t.

Úgy várom már! :)

Tehát nagyon szeretem a cicákat és a kutyákat is. Meg anyu, mama és a tesóim is nagyon.

Azokkal az emberekkel, akik igazából nem is nevezhetőek embernek, ugyanazt tenném, mint amit a cicával vagy a kutyával tettek. Mérgezés, szilánkos kajával etetés?!? Jézusom.... :( Szegény állatok. :(

Úgy sajnálom őket. :( Szerencsére a mi környékünkön nincsenek ilyen és ehhez hasonló dolgok. A mellettünk lévő faluban néhány éve folyamatosan ölték a betörők a kutyusokat. :( Milyen gonosz, szívtelen emberek vannak.

:( :(