Miért kell beleszólni abba, hogy mit csinálok a macskámmal? Ez miért lenne kínzás?
Szeptemberben találtam egy kiscicát, kb. 4 hetes lehetett. Hazahoztam, anyukám etette, foglalkozott vele és mára már egy hatalmas cica lett, akkora, mint a 3 éves sziámi cicánk. Nagyon rossz volt, de anya nyugtatott, hogyha kiheréltetjük, majd lenyugszik. Hát nem így lett, szinte ugyanolyan.
Hatalmas a kertünk, de a kerítésen túl nem tud menni, viszont így is egész nap kint lenne mostanában, szinte csak enni jön be napközben és este aludni (az esti alvás nem igazán megy neki nélkülünk).
Viszont én júliusban Pestre költözöm, a Belvárosba és félek, hogy egy 3 szobás lakásban a cicám megőrül.
Most is próbálom szoktatni, hogy egyre kevesebbet vagyunk kint, behozom sötétedéskor, de karmol, harap és úgy nyávog, mintha nyúznám, amikor hozom be. Most is fél óra kergetőzés után becipeltem, tettem ki neki a vacsoráját, közben a konyhai ajtónál visított. Erre a mostohaapám odament és kiengedte, 2 mp alatt kirohant.
Tegnap anyával is összevesztem ezen, mert ő csak azzal érvel, hogy milyen jól érzi magát kint, "vadászik", a tóban figyeli a halakat, játszik a többiekkel. Igen, de júliusban elköltözök vele és Pesten nem tud majd halastavazni, sem fel-alá rohangálni, ezért valahogy muszáj lenne megszoknia a pórázt és azt, hogy a nap nagy részét bent tölti.
Mit tegyek, hogy ezt itthon megértsék?
Hülyeség, hogy nem kötődik emberhez. Igenis kötődik hozzám.
Nem hagyom itthon, mert nagyon szeretem, ő a mindenem és majd megszokja a lakást is. Csak nem szeretném, hogyha egyik nap még reggeltől estig kint lenne, szabadon, a másnap pedig fél-1 órát sétálhatnék vele, azt is pórázon.
Ha eddig sokat volt a szabadban, akkor soha nem fogja megszokni a lakást, meg azt, hogy a nap nagy részében be van zárva egy lakásba és csak pórázon tud sétálni.
Ezt állatkínzásnak nevezik és ha számítana neked a macska, akkor nem akarnád ilyen körülmények közé kényszeríteni.
Ha odafigyelnél az állatra is, és nemcsak a saját ötelteidet akarnád mindenáron eresztülvinni, akkor mát most láthatnád, hogy nem bírja a bezártságot.
Amennyiben feltétlen szobacicát akrnál, akkor azt egész kicsi korától kell ehhez szoktatni, mert késöbb már nem tud átállni.
Mindenképpen a szüleidnek van igaza, nem neked.
"mert nagyon szeretem"
Nem, nem szereted. Ha szeretnéd azt néznéd ami neki jó és nem azt ami neked. Nekem is van macskám, nekem is otthon kellett hagynom, de képtelen lennék bezárni a kis lakásba, miután úgy nőtt föl, hogy szabadon mehetett bárhova.
Ha anyudék is szeretik és ellátják rendesen, ez esetben szerintem is okosabb lenne otthon hagyni. Kisebb lelki törést okoz ez neki (ha okoz egyántalán), mint lakásba vinni, ha ennyire kint szeret lenni. Gondolom, hazajársz majd a szüleidhez, és őt is látogatod ilyenkor.
A lakásba befogadhatsz egy pici cicát, aki már úgy nő fel, és a lakás lesz neki a természetes.
Ha mégis elviszed magaddal, akkor meg majd megszokja, hogy ez van, nem tehet mást. De ha a cica érdekeit nézed, és nem saját érzelmeidet, akkor a leírtak alapján hagyd őt a megszokott életét élni.
Nagy a lakás, nem egy pici garzon.
Itthon nem hagyhatom, mert anyáék sosincsenek itthon, mindig van valami programjuk. Tehát senki nem tudna foglalkozni vele, etetni. Mert ha bent van, igenis igényli azt, hogy csak vele foglalkozzak.
A sziámi cicánk meg el van egész nap egyedül, mellé nem kell senki.
Az elején szobacica volt, most kezdett el kijárkálni, hogy jött a jó idő.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!