Nemrég találtunk egy kiscicát, és mivel nem kellett senkinek, örökbeadtuk, de megbántam, nagyon hiányzik, mit tegyek?

Szombat délután a szakadó esőben találtunk egy kb. 2-3 hónapos gyögyörű vörös cicát, keservesen nyávogott, és felkéredzkedett az ölembe, mivel egy rendes gazdi nem hagyja kint még a kijárós cicáját sem ilyen ítéletidőben, ezért megsajnáltuk és hazavittük. Otthon lemosdattuk, megetettük, és ekkor egy ismerősünk hívott, hogy ő régóta vörös kiscicát keres, és még aznap hazavitte, de amikor eljött hozzánk, hogy elvigye saját maga jegyezte meg, hogy "ne rakd az ölembe nem szeretem a macskákat" (jó, azt még megértem, hogy inkább kutyapárti) ja és a fiainak is az ölébe akartam rakni a doromboló cicát, de féltek tőle, és láttam, hogy értük annyira nem rajong a cica, mint értünk (tényleg!). Most eltelt 2 nap de már nem bírom tobább, vissza akarom kapni a szőrmókom, csak azért adtam oda nekik, mert azt hittem a szüleim nem engednék meg, de már tudom, hogy igen és így még borzalmasabb! :'( mit tegyek, hogy a mostani gazdikat se bántsam meg?