Attól félek, megbántam a kiskutyát - lesz ez másképp?
4 hónapos rottweiler-tacskó keverék (illetve ez a két fajta biztos van benne), másfél hónapja van velünk. Lakáskutya.
Minden nehézség fellépett, amit el lehet képzelni. Betegségek, oltáscsúszás... Arra gondoltam, hogy ha majd elkezdjük utcára vinni, jobb lesz.
De nem javult semmit. Általában nem szeret sétálni, fél a zajoktól (pedig nagyon sokszor voltunk már vele kint), egy utcaszakaszon valósággal végig kell vonszolni, nem segít se jutifali, se labda. Eljutottunk odáig, hogy már tudja, hogy kint is LEHET pisilni (de nem ott KELL), az utcán általában nem mer, csak és kizárólag egy bizonyos helyen, ahova folyton kicipeltem, végül megértette, mit szeretnék tőle.
Az utcán csak akkor, ha nagyon kell neki, és nem bírja visszatartani, hiába dicsérjük meg.
A nagydolog megint más kérdés, lehetetlen rávenni. Két órás séta, de visszatartja, és csak bent áll neki. Felkapom, rohanok vele vissza az utcára, semmi. Behozom, folytatja.
Teljesen feladtam.
Most bezártam a szobámba, mert itt alszik, és nem akar idepiszkítani, ilyenkor mindig jelez ha kell neki, ezért ma még nem történt baleset (bár a reggelek más kérdések). Ma először a nagydolgát is az utcán végezte el, de félek, ez is csak egy véletlen volt, mert nem bírta tovább, miután egész nap visszatartotta.
Egyébként nagyon kedves, jószándékú kutya, alkalmazkodik, gyorsan tanul, csak... Rengeteg a gond vele, és biztos vagyok benne, hogy mindent elrontok a nevelésében. (első kutya ugyebár)
Sokszor érzem úgy, hogy inkább macska vagy méginkább hal kellett volna nekem.
A családom azzal nyugtat, hogy később minden rááldozott órám visszafizetődik, de én már ebben sem hiszek.
Ti is így voltatok az első kutyátokkal, vagy csak én vagyok ilyen defektes?
Vidd el kutyasuliba,ott kaphatsz tanacsokat is.
De ha nem bírod akkor mihamarabb add masnak amíg nem okozol ezzel túl nagy traumat neki.
Ez még egy 'kisbaba'. Csak foglalkozz vele sokat!
Ha nincs türelmed hozzá, még most ajándékozd el!
Szó sem volt ilyesmiről, hogy el akarom ajándékozni vagy ki akarom dobni a kilencedikről (?!).
Imádom őt, csak úgy érzem, akármennyit foglalkozok vele, nem jutunk egyről a kettőre. Ha el is fogy a türelmem, nem a kutyán vezetem le, emiatt senki ne aggódjon.
Inkább arról van szó, hogy tudtam, hogy nehéz lesz egy kölyökkel, de arra nem voltam felkészülve, hogy ennyire - olyat is olvastam itt, hogy valakinek a kutyája 4 hónapos korára már maximálisan szobatiszta volt és 8 órákat is kibírt - na most én itt a 2 óránként pisilő kutyámmal összehúztam magam...
Az elmúlt egy hónapban nagyjából tizenhatszor jelentettem ki, hogy végleg feladtam, aztán folytattam. Ez így lesz ezután is, csak ezután a hét után különösen kiborultam, ezért tettem fel a kérdést.
Mindenkinél van mélypont :) Néha hosszabb, néha rövidebb, sőt, néha több is van :D
A kölyökkor elmúlik, a nevelésbe belejössz, a szobatisztaságba meg belejön ő. Ha úgy érzed, segítség kellene, vidd el egy jó kutyaoviba. Egy félős kutyával mindig nehezebb az élet, lassabban lehet vele haladni bizonyos dolgokban, de éppen emiatt kellene gyorsan szakmai segítséget kérnetek, hogy tudd gyorsítani a folyamaton, és megtanulhasd gyorsítani a félelmei feloldását (ahelyett, hogy esetleg jószándékkal is akadályoznád őt, mert az sem ritka).
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!