Kérlek ne ítéljetek el, de tegnap örökbe fogadtunk egy kutyát, és nagyon megbántam, lesz ez jobb is?

Nem túllendülni kell rajta meg bepánikolni, hanem TANÍTANI, NEVELNI! Élete végéig!

A szobatisztaságra úgy tudod nevelni, hogy naponta többször leviszed, kezd az elejétől. Ez azt jelenti, hogy két óránként lementek. Ha ott lent elvégzi a dolgát, akkor örülj, simogasd, dicsérd meg, ha a lakásban végzi el a dolgát, akkor takaríts, ne szidd meg érte!

Az egyedülléthez úgy szoktasd, hogy először pár percre magára hagyjátok a lakásban. Sírni fog, de ne törődjetek vele. Tudom, nehéz! Utána hagyjátok magára negyed órára, aztán fél órára, így növelve az időt. Ha sír, ne menjetek vissza, és ne simogassátok, mert akkor azt hiszi, jól teszi, ha sír, és ezt nem szabad benne erősíteni! Meg fogja tanulni, hogy vissza fogtok jönni!

fffpppfff már az első sorból tudtam hogy te egy rossz és felelőtlen ember vagy.... na jó

amúgy a többiek a lakásban is bánják? Vagy csak téged zavar? mert pl ha csak téged, na bumm, hát az kellemetlen de majd a többiek szeretgetik a kutyát.

DE én pont ezért nem akarok most SEMMI esetre sem kutyát, na ne értsd félre, nekünk már 6 kutyánk volt, és ja most kicsit örülök is hogy végre nincs. De szóval én is bántam meg.

Igazából ez egy jó hosszú megbánás volt, már a tököm tele volt, hogy nem tudtam úgy kimenni az udvarra, hogy üres volt. Jó persze, nem ártott szegény kutya,, kb ugyanaz amit te írsz, nem utáltam vagy ilyesmi, csak hát zavart, hogy ott van. Na jó meg hát "takarítani" kellet utána.

És most ha bárkinek eszébe jut azt szoktam mondani, ha annyira kutyát akarsz menj el önkéntesnek kutya menhelyre stb.. Szóval azért egy kutya energia+idő meg hát pénz is de az a legegyszerűbb az egészben. Inkább azt kell nézni van e kedved egy kutyával megosztani az otthonod, meg időt "pazarolni" rá a saját idődből. Ha nincs, VAGY nem vagy biztos benne, akkor egyértelmű hogy nem kell kutya.

Ettől szerintem senki se lesz rossz ember, a kutyának se tök jó hogy csak ott van, azt ennyi [ jó azért nem is rossz hogy van otthona meg kajája, meg néha simogatják ] , DE lehetne neki jobb is. Nem kötelező örökbe fogadni őket, jó persze lehetne mondani hogy akkor meg önző ember vagy, hogy még egy kutyán se segítesz., na de lényeget már elmondtam. Nem tudom próbáld meg szeretni azt ennyi, esetleg vidd el sétálni az jó móka lehet ha bejön neked is

ja várjál, szóval azt akartam mondani ezzel a nem kötelező örökbe fogadni. Nem azt hogy na akkor most dobd ki, csak hogy ha nem szereted teljes szívedből attól nem vagy rossz, erre akartam kilyukadni.

Meg mondom ha a többiek szeretik akkor tök jó,

húsz éve vágyok egy kutyára, most értem el odáig, hogy a munkám (otthonról dolgozok) és az életkörülményeim (van saját lakás, ahol ketten vagyunk, kutyabiztos) megengedte, hogy legyen egy, úgyhogy nagy agyalások (hónapok-félévek gondolkodása) után vettem egy közepes méretű kiskutyát.

Amennyire örültem és örülök neki, ugyanúgy be is vagyok-voltam tojva. Vajon képes leszek megnevelni? Mennyi mindenben fog akadályozni? Mi lesz, ha családot alapítunk 3-5-7 év múlva? Mindig lesz elég időm foglalkozni vele?

Stb, stb, stb... Erre pluszban rájön(tt) az, hogy sokkal keményebb dió egy kiskutya, mint hittem. Kétóránként vinni (éjjel is) , figyelni hogy mit eszik fel, az éjszakát még korántsem tudja átaludni, akkor is menni, ha esik, ha fúj, ha fáj valamim...sorolhatnám napestig.

De már kezd az "én kutyám" lenni. Persze még nagyon szeleburdi, nagyon kölyök, de az én társam. Úgyhogy azt hiszem, hogy minden nyűg ellenére... nem, nem bántam meg.

Mielőtt hazahoztad a kutyát, átgondoltad alaposan, tájékozódtál a kutyatartás velejáróiról, és biztos voltál benne, hogy akarod? Mert akkor csak pánikolsz, érzelmileg megborultál a felelősségtől, de ez el fog múlni, ahogy összecsiszolódtok - persze csak ha úgy állsz hozzá, hogy "megcsinálom, mert ezt akartam", nem pedig úgy, hogy "úristen, elcsesztem, elcsesztem, úristen, elcsesztem, ez nem jó, nagyon nem jó, úristen, elcsesztem".

És tényleg vidd kutyasuliba, sokkal jobb, ha van szakember, akivel meg tudod ezt beszélni.