Kérlek ne ítéljetek el, de tegnap örökbe fogadtunk egy kutyát, és nagyon megbántam, lesz ez jobb is?

Picit vonulj el, gondold át miért szereted a kutyust majd menjetek el sétálni. Az segít :)

Néha én is besokallok amikor rengeteg a dolgom és még séta meg tanítás de negyed órát bírok ki maximum

Ismerős az érzés!!!! :) Jobb lesz, hidd el, csak szokatlan, új érzés, amitől összezavarodtál.

Nekem tizenkilenc évig volt "szobakutyám", vele nőttem fel és mikor már nekem is benőtt a fejem lágya és komolyabban foglalkoztam vele, ő már öreg volt. Szóval alapjáraton nyugis, folyton aludt, sétálni csak rövideket szeretett, szépen totyogott a lábam mellett.... Nekem ő volt a KUTYA.

Aztán mikor meghalt örökbe fogadtunk a sintértelepről egy fiatal, 3x akkora csupa izom kutyát, persze ezt akkor még nem tudtam, hogy ekkora, mert vékony kis giliszta volt, de döbbenetes mennyiségű izmot zabált aztán fel magára :DDD Szóval az a kép, ami bennem élt a KUTYÁKról, összeomlott. Semmit nem tudott a kutya, ez persze nem volt baj, de baromi nehezen tanult meg dolgokat, erőszakos és hisztis volt, csaknem kitépte a karomat az első hónapban, mikor sétáltunk, sokszor már a sírás határán voltunk.

Szétrombolta a szemetest, lepisilte a francia ágyat oldalt és a bőrkanapét, végigfosta az előszobát, ellopta az ételt az asztalról, mindezt egyetlen délután alatt, képzelheted én is hogy lesokkolódtam. Büdös volt szegénykém, harapott (játékból persze) mint egy krokodil.

Másnap reggel mikor meglátta hogy felébredtem rám ugrott örömében és lefejelt. Na akkor azt gondoltam magamban: "Én barom, kellett ez nekem?"

Most ott tartunk, hogy bár vannak rossz szokásai (utcán pár dolog miatt hisztizik), de nagyon örülök, hogy van nekem, rengeteg mindent szépen megtanult.

Szerintem ilyen mélypont nagyon sok embernél van, amit most te érzel.

Kedves Kérdező!Én hirtelen felindulásból egyik napról a másikra borzasztó felelőtlenül hoztam el a kutyámat a menhelyről.

És hetekig azon dilemmáztam hogy ez nekem túl nagy felelősség, nem vagyok rá képes, zavar, vissza kéne vinni.......

Aztán egyszer csak elmúlt. Megszerettem és eldöntöttem, hogy ha már ekkora hülyeséget csináltam úgy akarok kijönni belőle, hogy a kutyának a legjobb legyen. Elkezdtem kutyás társaságot keresni, olvasni, tanulni, elkezdtem dolgozni a kutyám problémáin (mert ráadásul egy elég gázos kutyát fogtam ki)

És elég hamar eljutottunk addig, hogy életem legjobb döntésének tartom ezt a felelőtlen kutyabeszerzést :)

Most másfél éve van nálam, a legtöbb problémáját leküzdöttük, és hiába teszem meg azóta minden nap, most is imádok kint lenni vele, sétálni, játszani,tanítani.

Szóval ne ess most kétségbe emiatt, és ne érezd rossz embernek magad! Hagyj egy kis időt magadnak!

Ami viszont fontos, hogy vállald a felelősséget. Ha Arra is jutsz, hogy a kutyának nem tudsz megfelelő életet biztosítani akkor is keress olyan megoldást amiben a legkevésbé sérül! De szerintem nem lesz gond, én amellett döntöttem, hogyha már megvan legyen neki a lehető legjobb. És nekem is iszonyatosan sokat segített és segít folyamatosan! :)