Na szóval kb 50 nm lakásba élek a párommal és hála istenek jön a baba is már csak hogy 4 macska is velünk él én meg borzasztóan féltem a babát mit tegyek?

Pontosan mitől félted? Ha kifejted, talán tudunk segíteni :)

Egyrészt az almot gyakran kell takarítani, így kevesebb az esélye, hogy bármit is "szétszórjanak". Másrészt, ha normális minőségű tápot kapnak, akkor még kisebb az esélye, ráadásul elássák. Azért a normálisan szocializált macskák (és a bentiek többsége azért ilyen) nem fognak hirtelen rátámadni, nem nézik "prédának". A macskák inkább elkerülők, szóval megpróbálnak elbújni és csak legvégső esetben támadnak ennyire agresszívan, mint amit leírtál. Rengeteg macska él kisbabával, minden probléma nélkül, szóval nyugi :)

Ha valóban a cicák a gondok, itt az én történetem: Világ életemben macskás voltam. Persze szeretem a kutyákat, van is két kutyusunk, de a macskák állnak közelebb hozzám, mint faj. Párom nem szerette őket, ő nagyon kutyás volt, ráadásul allergiás is a macskákra. Egyszer egy séta közben az erdőben a kutyusunk (akkor még csak egy volt) valamire felfigyelt. Egy zacskóba kb 2-3 napos, csukott szemű kicsi cicákat dobtak ki. Azonnal hazavittük őket, felmelegítgettük, telefonáltunk az állatorvosunknak, ő vállalta is a vizsgálatukat, de sajnos, mire odaértünk a 4 cicából 2n már nem lehetett segíteni. Ezt követően pár napon belül még egy elpusztult. Nem is ismertük őket, mégis borzalmas volt az egész, én sírtam, páromon is látszott, hogy mennyire megviselte. Aztán mire az utolsó kis túlélő 4 hónapos lett, megnyugodhattunk, hogy ő már életben marad. Ekkor döntöttünk úgy, hogy szeretnénk ember babát is, nem csak cicát. Igaz, nálunk a lakás nagyobb (130 nm) de a kutya és a cica is benti volt. Miközben terhes voltam, találtunk még 3 cicát ( egymástól függetlenül, de mindegyik kölyök volt), és egy kidobott kutyust is hozzánk fújt a szél. Mondtam páromnak, hogy nagyon szeretem mindegyikőjüket, de a baba mellett lehet, hogy ennyi állat már sok lesz, mi lenne, ha anyukámékhoz levinnénk némelyiket. Párom, aki 1,5 éve még gyűlölte a macskákat, azt mondta, előbb próbáljuk meg, hogy így működik-e. Ha nem, még mindig levihetjük anyuékhoz őket. Hát megpróbáltuk. Megérkezett hozzánk kicsi Lili, a cicák, kölyök létükre észre sem vették az új családtagot. Szerintem a baba illata sem tetszik nekik, mert maguk húztak határt a babaszoba küszöbénél, nem is kellett rájuk szólni. Azóta Lili 14 hónapos, már totyis, az egyik cica az ő legjobb barátja, ott alszik, ahol Lili játszik, mindig odabújik Lilihez, egyikőjüknek sem volt egy rossz mozdulata sem. A kutyák és a macskák is szerintem tudják, hogy ő még pici, csak nagyon óvatosan szabad bármit csinálni vele, így bátran oda merem engedni melléjük a babát is. A kosztól, baciktól meg nem kell annyira félteni, próbáld meg minél tovább szoptatni, meglátod, olyan immunrendszere lesz, hogy azt semmi nem győzi le, meg egyébként sem kell egy babának domesztosztengerben felnőnie. Nyilván nam is a mocsokban, de mire oda értek, hogy mászni fog, addigra megerősödik annyira a kicsi szervezete, hogy nem kap tüdőgyulladást egy enyhe nyári szellőtől. Persze nagyon fontos az ia, hogy a féregtelenítésre, az oltásokramost extrán odafigyeljetek, tiszta legyen az alom és társai, de nálunk nem volt tényleg semmi gond Lili megszületése óta. Remélem, nálatok is tényleg "csak" ez a probléma, sikerül leküzdenetek és boldog család lesztek. :)