Apukám tolatás közbe elütötte a kiscicám tudtam volna segíteni a cicának de nem tettem meg hogy tudnám magamnak megbocsátani?

Igen,tudod vannak azok a helyzetek,amikbe tényleg ez van,és soha nem mondtam senkire azért egy rossz szót,mert a gyerekét védte bár más helyett,stb.,csak az illető végignézte azt,hogy apukája eltolatja a macskát,miközben neki annyit kellett volna csak tenni,hogy szól apukájának,hogy ne induljon el,felveszi a macskát,és ennyi!!

De én nem hibáztatom,nem kell eret vágni,meg hasonlók,de aki azt nem tudja egy ilyen hétköznapi dologba felfogni,hogy az a macska minden életveszély nélkül menthető lett volna(és nem volt se forró leves,se gyerek,se esküvő,csak szimpla blokk),azt sajnálom!

Nem tudsz mint csinálni. A macskának tudnia kell magára vigyázni. Abban a pillanatban úgy ítélted meg, hogy nem kell beavatkozni. Az élet mást mutatott.

Ha cselekszel, akkor lehet, hogy lenne egy macskád és egy kezed, mert a másikat az autó zúzta szét.

Az élet olyan (pillanatnyi ismereteink szerint), hogy az idő egy irányba halad. Az ember dönt és egy perc egy év múlva kiderül, hogy helyes volt-e. Vagy nem.

Itt például annyi derült ki, hogy valamit tenni kellett volna. De:

*Lett volna rá időd? (ha az ember veszélyt érzékel az időérzékelés torzul)

*Amit tenni tudtál volna téged nem sodor bajba?

*Valóban tudtál volna segíteni? (távolság, idő, lehetőségek)

Ezek olyan kérdések, amelyeket feltenni könnyű, a válasz rá talán nem is létezik.

Nincs más lehetőséged, mint továbblépni. Sírd ki magad. Nyugodj meg. És fogadj be egy másik dorombolősat