Amikor a cicáim ölelkeznek, és puszilkodnak, akkor mit éreznek egymás iránt? Szeretetet, vagy szerelmet?

Igen az állatoknál nincs féltékenység. Azt nem mondtam hogy szeretet sincs.

És egy kutyát nem lehet egyenlőként kezelni MERT NEM AZ!Az élete, a jóléte és mindene lehet egyenlő, de a társas kapcsolatokban nem lehet egynelő. Az hogy valaki nem ember hanem állat, nem sértő! És nem azért nincs egynelőség a kutyánál, mert ő olyan sz*r, hanem azért mert az őse, amely a farkas falkában él, ahol rangsor uralkodott. Aki legfölül volt az kapta a legjobbat és a legtöbbet mindenből. Ezért is olyan sikeres ragadozó, csak az ember az ellensége. Belőle alakult ki a kutya és sok tulajdonságát magával hozta. Ilyen pl a rangsor. Az, hogy a kutyád úgy kezeled mint aki alattad van a rangsorban, nem kínzás és lenézés hanem az ő szükségletei szerint való kezelés. A kutya akkor érzi jól magát ha irányítják. Ha úgy érzi hogy ezt nem teszik meg akkor úgy gondolja hogy neki kell ezt átvenni, mivel fej nélkül nem működhet a falka (vagyis te meg ő meg akárki más aki veled lakik). Ezt meg is teszi, de mint köztudott a vezető pozíció elég nagy stresszel jár embernek is, és nem jó a kutyának sem. Ilyenkor a problémás viselkedés egész skáláját mutatja. Van amelyiknél alig észrevehető, van amelyik pedig falhoz álítja az egész családot ha épp olyan kedve van. Megtörtént eset. Ha a kutya tudja hogy a gazdi a főnök akkor nyugodt meg tudja hogy valaki vigyáz rá, és vezeti amerre kell. Egyszerűen nem tudod egyenlő félként kezelni mert ha te egyenlő akarsz lenni akkor ő fog főléd kerekedni.

Egyénisége pedig minden kutyának van. És nem attól lesz erősebb hogy elütetti magát az autóval, mert ő nem egy robot és most olyan kedve van hogy nem áll az út szélén meg mert akkora a személyisége. Köztudott és bizonyított, hogy az engedelmes kutyáknak legvégül sokkal nagyobb a szabadsága, mint a szabad szellemben, rosszul, egynelőként kezelt kezelt társaiknak. Gondolom a te kutyád póráza is használatlan, gondolom a te kutyád sem kell soha behívni mert elég egy intés és ottmarad a másik oldalon ahova éppen átment hogy közben elmenjen egy autó, ugyen sehol sem kell rá póráz és szabadon szaladgálhat még egy főút mellett is vagy tüzijáték közepette, ugye van olyan jó vele járhatsz nyaralni stb, háát ugye milyen rossz lehet szolgakutyának lenni? Ja és mindezt 3felé osszad, mert 3 kutyám van. Biztos nagy kínzás nekik, pedig nem úgy tűnik... A kutya nem engem szolgál, hanem a saját fajának fenmaradását. Ha a farkasok széthúztak volna és mindegyik azt csinált volna amit akar mert akkora egyéniség akkor már rég éhen pusztultak volna kölykök nélkül. Persze manapság erre nincs szüksége a kutyának de megmaradt benne.

Mit is jelent az hogy féltékeny? Rosszul érzi magát azért mert a másiknak jobb mint neki és ő azt akarja hogy neki legyen jobb. Valami ilyesmi. És erre nem képes a kutya, talán ezért is sokkal tisztább mint az ember. Amikor piszkálja a macskát mert vele foglalkoznak és nem a kutyával akkor az történik hogy... A rosszul beállított rangsor következményeképp a kutya a macskát és talán a gazdát is maga alatt lévőnek gondolja. És mint az előbb elmondtam, ugye a legmagasabban lévőnek jut a legtöbb és legjobb. Viszont a kutya azt látja, hogy a macskát ajnározzák. És logikusan helyreteszi a macskát, mert mit képzel hogy elcsórja a jogait. Ennyi történik.

Azt hiszem kötelességünk úgy szeretni az állatokat ahogy vannak. Szerintem anélkül is csodálatos lények hogy emberi voltunkat megpróbálnánk mindenáron rájuk vetíteni.

Az pedig viccesen hangzik, hogy amit én tanultam és tapasztaltam hosszú állatos évek alatt az kevesebbet nyom, mint hogy szerinted mi van, mit szeretnél képzelni.

És ne aggódj nem maradok le semmiről annak ellenére, hogy nincsenek illúzóim. Ha a kutyám kutya akkor is ugyanolyan boldogan tudom vele nézni a naplementét, és ugyanolyan boldogan játszunk, és ugyanúgy megsíratom ha esetleg eltávozik. Többre tartom embereknél. És tisztelem annyira, hogy megpróbálom minnél helyesebben kezelni, és imádom őket, annyira imádom, hogy még gyerekre sem tartok igényt elkövetkező éveimben soha. De állatként imádom őket, ami nem sértés.

Nem fűzök hozzá különösebb reakciót:

- "csodálatos lények" örülök, hogy legalább ebben egyetértünk.

- És annak is örülök, hogy legalább jól bánsz az állataiddal, mert tudjuk sok állat szenved sajnos...

A többiről meg úgysem tudjuk meggyőzni egymást különösebben, szóval felesleges folytatni.

Ennyi, sziasztok.