A cicám rákos, összeomlottam, mit tegyek?
Sziasztok! 1 hete az idegösszeomlás szélén vagyok,mióta megtudtam, hogy a kicsim limfómás. Képtelen vagyok elveszíteni,kölyök kora óta rendkívül erős kötődésben élünk együtt. Az orvosok eddig különbözőeket mondtak: 1.Nagyon fog szenvedni és nem gyógyul meg,altassuk el.
2.Kemoterápiával gyógyítható lenne, persze nincs rá garancia.
3.Vagy a betegségébe fog belehalni vagy a kemoterápiába.
Rettentően ragaszkodom hozzá, de persze nem akarom szenvedések árán, erőszakkal életben tartani. Bármit is választok abba bele fogok érzelmileg rokkanni, mivel:
-ha NEM kezeltetem, mindig ott lesz a szörnyű érzés, hogy meg se próbáltuk,
-ha kezeltetem és még több szenvedés után meghal, akkor azért mert még jobban megkínoztattam,
-ha elaltatom (amire egyelőre képtelen vagyok még csak gondolati szinten is) akkor azzal a tudattal fogok élni, hogy megölettem, pedig lehetett volna esélye.
1 hete nem eszem,nem alszom, eddig nem volt pszichés problémám, most az 1 hét alatt viszont kész idegroncs lettem, állandó kontrollálhatatlan sírógörcseim vannak ha a cicára gondolok. Ha orvoshoz viszem csak bőgök, meg sem tudok szólalni, már mindenhol lejárattam magam ahova betettem a lábamat. De a lényeg: bármit megtennék a cicámért, de nem tudom mi a legjobb az ő érdekében. Állapota: alig mozog,néha eszeget de nyomokban sem hasonlít a régi önmagára. 9 éves.
válasza:Amíg
nem szenved , addig szeretgesd, aztán ,
kaphat még egy ideig pl. fájd. csillapítót.
Az is segít. De ha már csak kínlódás az
élete engedd el. Ha tudod, hogy szép
életet biztosítottál neki könnyebb
lesz.Előtted a lehetőség , hogy egy másik cicusnak is boldoggá tedd majd az életét!
Te meg tettél minden tőled telhetőt. Ritka az ilyen jó gazdi mint te. Kapja a fájdalomcsillapítót. Ha van rá lehetőséged, akkor vidd el a Mancsokba. Pesten van. Nagyon dicsérik őket. Nem tudom tudnak e valamit ajánlani. De ha nem lesz jobban, akkor meg kellesz hoznod azt a döntést. :( És többé nem fog szenvedni. Csak békésen elalszik. És a többi cicával fog játszani egészségesen és boldogan. Amit lehet minden megtettél érte. Ha a doki azt módja, hogy pár nap múlva javulnia kell, akkor javulni fog. Addig is kapja a fájdalomcsillapítót, vitaminokat, immunerősítőt. Inyekcióban. És vigyázz hogy ki ne száradjon. Érdeklődj a dokinál, hogy kapjon vese és májvédőt. Mert ha a macska sokáig nem eszik, akkor károsodik..
válasza:
válasza:Szervusz! Tudod, bárhogy is fogsz dönteni, a legtökéletesebb döntést fogod hozni!
Én majdnem 1 éve vesztettem el a cicámat...szülinapja után két nappal ment el, útban a doktor felé...21 évet élt köztünk. Itt hagyta nekem a nemsokára 4. életévét betöltő "babáját", és én ezért megleptem őt egy testvérkével...Azon a héten született a pici, amikor az enyém elhunyt...4 hetes korában hoztam haza egy olyan tanyáról, ahol rengeteg éhes cica vár új gazdira...ha jószívű emberek nem mennének ki arra a tanyára, és etetnék a cicákat, nem adna nekik senki enni...onnan hoztam el Zeller "öccsét", Diót...Cilluskám biztos örül, hogy nem szomorkodom a hiánya miatt, hanem az élőkre gondolva gyönyörködöm a meglévőkben...Mindig könnyes szemmel gondolok rá...Mindig ott volt nekem...jött szólni, ha beteg...Hiányzik...de tudom, hogy a halálával megmentettem egy értékes életet...
Köszönöm, hogy írtok nekem. Magam alatt vagyok, a cica nem hajlandó továbbra sem enni-inni és így "infúzió-függő" a kis élete. Ráadásul most már pszichésen is megroggyant, a minden napos idegenbe hurcolástól és otthagyástól, retteg tőlünk és folyamatos stresszben van itthon is, hatalmasak a pupillái és folyton menekülne tőlünk (még akkor is ha oda se megyünk hozzá), csak nincs rá ereje:(
Nagyon félek, hogy összeszurkálva,idegroncsként fogja végezni szegény kicsim csak azért mert azt hittük még javulhat az állapota. Már nem tudni pszichés okok miatt vagy a gyengesége miatt nem eszik :((
válasza: válasza:Enggedd el. Tudom, nagyon nehéz, de engem a cicám szenvedése annyira megviselt, hogy igen gyorsan döntöttem, vége, ne kínozzuk. Nem akartam kitenni további testi-lelki kínlódásoknak.
Pedig nekem ő volt az egyetlen társam, ő tartotta bennem a lelket, hoy egyáltalán van miért élni. Mégis döntöttem - nem ellene, hanem érte.
Idegösszeomlást kaptam, már a néhány rosszullét és kezelés alatt is, aztán persze, miután elengedtem, szintén.
Egy új cica segített elviselni az űrt, különben nekem még élni sem lett volna miért.
Én úgy gondolom, egy állatka szenvedését nem szabad meghosszabbítani, ha minden arra mutat, hogy menthetetlen az állapot.
Ő ugyanis nem tudja elmondani, mit érez.
Embertől már hallottam, hogy meg akar halni, ők el tudták mondani. A cica nem tudja, úgyhogy itt tiéd a szó.
válasza:Tudjátok, kedves előttem szólók, ez, ami oly' egyértelmű, borzasztóan nehéz...olyan, mintha a testvéred, vagy épp a gyermeked lenne a szenvedő állat...megölnéd a gyerekedet, ha rákosan szenvedne, vagy kitartanál a végsőkig? Akinek van gyereke, az tudja csak igazán, hogy a végsőkig harcolna...ő is ezt teszi...óriási nagy lelki erő kell ahhoz, hogy kimond az ítéletet, miközben a lelked legmélyén bízol a kegyelemben...
Drága szenvedő gazdi!
Tedd azt, amit érzel!és NE FELEDD! Amit teszel, az nem másítható meg, és amit teszel, az úgy van jól, ahogy van...nem vagy Mindenható, hogy tudd, melyik út a legjobb, de szereted annyira, hogy érzed, mi lehet a jó...legyen az bármi...mindegy, hogy döntesz, JÓ DÖNTÉST HOZOL...Hihetetlen a kívülállóknak az, hogy hogyan lehet egy állatot ennyire szeretni, de nem lehetetlen...ha eljön az idő, el fogod tudni engedni, és soha sem fogod tudni elengedni...ez így van rendjén...ez a SZERETET, ez az egyik olyan tulajdonságunk, amivel kiemelkedünk az állatvilágból...miközben ők is szeretnek...hűséggel...
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!