Miért a kutyákat szeretik az emberek, amikor a macskákkal kevesebb a gond?

Nekem rossz tapasztalatom van a macskákról. 2x volt nálam huzamosabb ideig kölcsön cica, az egyik éjszaka elalvás előtt, mikor még pislogtam, belekapott a szemembe, ki is vágtam az udvarra mint “macskát sz*rni“. A másik olyan sunyi volt, hogy néha odabújt hozzám, simogattam, majd egyszercsak belém karmolt egy nagyot. És ezt rendszeresen eljátszotta. Azóta nem nyúlok macskához. Ha vendégségbe megyek, ahol van macska, ott is csak azt látom, hogy csak maszkálnak, esznek, nyávognak.

Azért szeretem jobban a kutyákat, mert velük lehet játszani, sokkal emocionálisabbak, szeretnek a gazdájuk kedvében járni és hűségesebbek. Számomra a kutya és a macska között a különbség az emberrel való kapcsolata szempontjából olyan, mint egy macska és egy hal között a különbség. Bocsánat ha valakit megbántottam, csak a véleményem próbáltam leírni.

Én macskás voltam. Annak születtem. Mindenféle macskát imádtam. Nagyon ki voltam képezve macska ügyben, és a rokonokat is nagyon szerettem, mese helyett nagymacskás természetfilmeket néztem. A nagymamáméknál volt egy kiemelkedően okos fekete nőstény, akivel a barátnőimmel bújócskázni is tudtunk, mert megkeresett minket, meg ilyenek. Neki volt egyszer egy szintén fekete, egyke kölyke, kis kandúr, akivel együtt töltöttem egy egész nyarat, és olyanokat játszottunk, hogy nem igaz xD. Sajnos ő elpusztult, de a másik sokáig élt.

Volt viszont otthon pár évig (ellopták) törzskönyves macskám, kandúr, az egy vadállat volt - folyton összekarmolt.

A párom viszont allergiás a macskaszőrre (meg nem is kedveli a macskákat). Ezért alap volt, hogy nem macskát fogunk tartani. Így lett kutyánk.

Valóban többet kell a kutyával foglalkozni, az enyémekkel rengeteg gond is van, de a kutyatartás rengeteg örömmel tud járni, nagyon sok lehetőséggel. Számomra tisztább is egy kutya, mert nem ugrik fel a pultra, az ágyra, nem végzi bentre a dolgát. Viszont aki úgy tart kutyát, hogy bentre végezteti a dolgát, nem sétáltatja, nem viszi magával semerre, alig foglalkozik vele, azt én sem értem, miért nem macskát tart.

Nekem nincs bajom egyikkel sem. Évek óta szeretnék egy kutyát, de most "csak" cicánk van, a lelkem már 12 éves :)Szerintem az alapvető különbség a nevelhetőség, egy kutyát jobban lehet formálni hogy miképp viselkedjen, mint egy macskát. A macskát csak nagyon nehezen lehet idomítani, szóval ha a sátán macskája jellemmel áldotta meg az ég, akkor nem lehet vele mit kezdeni, mert ilyen. Kutyáknál azért ez másképp van.

Abban viszont nem értek egyet, hogy ne ragaszkodna valamilyen szinten a cica a gazdájához. Ez, a mi dagadt kis disznónk egy tündérke, most is itt cigánykodik és el van terülve az ágy sarkában, közben dorombol mint a gép :D Minden emberrel nagyon barátságos, odamegy ismerkedni, dorombol, stb. Meg -és én ezt értékelem benne a legjobba- hogy megérzi ha az ember rossz kedvű, szomorú, olyankor mintha érezné, odajön, nyávog, ráhajtja a fejét a karomra, dorombol és néz rám a nagy sárga szemeivel. Szerintem a gazdája hangulatára minden állat tud reagálni ha sokat van velük, ismerik a jellemét, s ebben hasonlítanak :)

Egyébként, hogy legyen valami tudományos válasz:

A kutya volt a legelső állat, amelyet az ember domesztikált. Ez több, mint tízezer évvel ezelőtt történt - olyan régen, hogy a kutya képes az emberrel való nagy fokú kommunikációra, olyan dolgokra, amelyekre más ragadozó állat nem képes - többek között a kutya képes a gazdája szemébe nézni az információért. Más ragadozó állatok számára a szemkontaktus fenyegető, de a kutya keresi az emberrel ezt a kapcsolatot. A kutya régről fogva az ember társa, és nem csak ennyi: munkatársa is. Ha megnézel egy mai reklámfilmet, akkor mik szerepelnek egy jó rklámfilmben: kertes ház, szép pár, gyerekek és KUTYA. A kutya az ember számára a boldog élet egyik mutatója. A kutyafajták kulturális örökséget képeznek. Ölebek is már borzasztóan régóta vannak. A kutya az olyan betegségben szenvedőkhöz is el tud érni, mint az autizmus. Én még nem láttam olyan gyereket, aki ösztönösen félt normális kutyától, csak olyat, aki tanulta ezt a viselkedést. Szerintem a kutya kódolva van. xD

Ehhez képest a macska sokkal később került az ember közelébe, és még sokkal később lett társ (és sose lett munkatárs). Egyszerűen nincs meg ugyanaz a kapocs.

Na ezért kedveltebb a kutya.

alapból nem értem, hogy választhat maga mellé valaki úgy társat, hogy azt nézi, mennyi a "gond" vele.

Én nem tartom gondnak, hogy felszedjem utána az ürüléket, hogy tanítsam/neveljem őket, hogy etessem őket (még ha drágább is etetni egy kutyát, mint egy macskát), hogy szükség esetén eljárjak vele suliba, és azt sem, hogy sétáljunk.

Mivel alapvetően szeretek túrázni, sétálgatni, felfedezni új helyeket ezért sokkal jobb, hogy anno megkaptam a szüleimtől életem első kutyáját jópár év könyörgés után. Utána már nem volt kérdés a következő kettő, így vannak most hárman.

Nem üvöltöznek ha unatkoznak, maximum felhívják a figyelmemet, hogy játszunk kicsit vagy menjünk már ki sétálni.

az meg, hogy rátámad-e valakire, idegbeteg-e a kutya az konkrétan a gazdájától függ.

Volt osztálytársnőméknek volt egy macskájuk, amikor egyszer ott aludtam arra keltem, hogy a macska elkezdi karmolni a karomat... Egy macska is tanítható egyébként, elég sok videó van fent youtubeon a macskákról ilyen témában, maximum kicsit nehezebben tanulnak, vagy csak szimplán nem akarnak, mert baromi önállóak.

egyébként én azért nem tartanék macskát, mert ha tartanék úgyis kinti lenne, akkor meg azon aggódnék, hogy mikor ütik el, mikor kapja el a szomszéd kutya stb.

nem érdemes ezen vitatkozni, minden embernek más-más igénye és tapasztalata van a két állattal kapcsolatban, nyilván aszerint ítélkezik.