Miért mondják mindig a macskákra, hogy hűtlenek? És a nyuszikra, tengerimalacokra meg a harapós kutyákra miért nem?

Szerintem ez is pusztán a nevelés kérdése. Most van egy macskám, nagyon szeretjük a párommal, de már rengeteg kellemetlen helyzetbe hoztuk: ráléptünk a farkára, harcolunk vele, hogy gyógyszert adjunk be neki, lefogjuk a dokinál, nem engedjük, hogy a kedvenc játékával játsszon (ami veszélyes rá nézve), megfürdettük már, megszárítottuk, ha kakis lett a feneke, le kellett fogni és letörölni róla, leszidtuk, ha olyan helyre ment stb. Eltelik egy kis idő, és látom, hogy még mindig szeret. Sőt, megbízik bennem. Bárhova viszem a dobozában, ha én is ott vagyok, megnyugszik, képes előttem elvégezni a dolgát, mikor pedig kefélgetem a szőrét, ő nyalogat, soha meg nem harapott, karom nélkül játszik velem stb.

És azt nem értem, miért mondják a macskákra, hogy hűtlenek? Miért várják el tőlük azt az emberek, mint egy kutyától, holott a kutyák között is vannak sajnos neveletlen és elhanyagolt egyedek? Az ember azt a fajta hűséget várja el, ha megverem az állatomat, az még mindig szeressen? Vagy azt, hogy az állatnak csak ő legyen a leg-leg-leg?