Rosszul tettem hogy nem hagytam elaltatni? Többen a szememre vetették.

Volt egy gyönyörű cicám, 1 hete hagyott itt minket. Gyerek korom óta nálunk volt, együtt nőttünk fel, 18 éves volt. Sajnos gyógyíthatatlan vese betegségben szenvedett évek óta. Sokat jártunk vele orvoshoz, sok kezelést kapott, hol jobban hol rosszabbul volt. Az utóbbi egy hónapban fordult kritikussá az állapota, sajnos már nem segítettek a kezelések, a további kezelések értelmetlenek lettek volna és csak több szenvedést és stresszt okoztak volna neki. A kórházban javasolták az elaltatást mert már nem volt neki sok hátra, de én úgy döntöttem hazahozom inkább. El volt látva fájdalomcsillapítókkal így nem szenvedett. Én úgy láttam helyesnek, ha a természet "végzi el a dolgát" és nem mesterségesen vetünk véget az életének. Úgy érzem így volt helyes, hogy utolsó napjait az otthonában, a családja körében tölthette el, szeretetben. Rettenetesen nehéz volt nekem is, tudom hogy sokan szánalmasnak tarthatják, de életem legnehezebb 12 napja volt amíg itt hagyott minket. De én azt gondolom ennek így kellett lennie, ha magamhoz vettem akkor kötelességem az utolsó útján is végig kísérni. Így volt "teljes" a kapcsolatunk, hogy megéltük együtt a legnagyobb magasságokat és mélységeket. Csak az fáj hogy többen a szememre vetették hogy fölöslegesen hagytam még szenvedni 12 napot, de én úgy láttam boldog volt, hogy otthon lehetett velem az utolsó pillanatokig.