11 éves ivartalanított nőstény cicám hirtelen fogyásnak indult. Tippek?

Más változás nem igen akad. Ahogy kezdett idősödni, úgy lett egyre zsémbesebb. Kiscicaként ugye még egy csomót lehetett vele játszani, dögönyözni, simogatni, együtt is aludt velem, én gyakorlatilag ezzel a cicával nőttem fel. Iskolaidőben előbb ébresztett, mint anyu, reggelinél ő is velünk evett az asztal mellett, kikísért a kapuig, délután meg elénk jött, ha meghallotta a hangunkat az utca végéről. Szóval teljes értékű tagja volt a családunknak. Most viszont már jobban szereti, ha békén hagyják. Persze most is mindig jön velünk, egy légtérben vagyunk, odaül a szobába, ha este nézzük a tévét, meg minden, de érthető, hogy a korából kifolyólag több nyugalomra vágyik. Imád a meleg radiátoron üldögélni, és csak akkor lehet babusgatni, ha ő jön oda hozzánk egy kis szeretgetésért. De ez szerintem normális. Csak a hirtelen súlyvesztése zavar, nincs igazából kint semmije sem, de olyan könnyen fel lehet őt emelni, mint a semmit, és régebben nem volt ennyire könnyű. Persze ahogy öregedett, úgy vett egyre kevesebbet, inkább többször evett kicsiket, de mindig ott van neki elől az ennivaló, ha kér, ehet bármikor.

Viszont a súlya ennyire nem volt vészes. :S

Remélem, akkor már inkább veseelégtelenség lesz, a daganattal nem tudom, mit lehetne kezdeni, és összetörnék, ha kiderülne, hogy el kell őt altatnunk. :(

Ő az első cicánk, én kb vele nőttem fel. Ezért nem tudom, hogy idős korban szoktak-e fogyni, mert előtte még nem volt öreg cicánk, úgyhogy ezért inkább megkérdeztem.

Van most mellette egy másik macskánk is, egy 2 éves ivartalanított kandúr, kezdetben az öreg cicánk nem igazán szerette, féltékeny volt rá, és próbált direkt többet enni, hogy a kicsi elől elegye, de most már ez sincs. Két külön helyre kapják a kaját, hogy ne vesszenek össze rajta.