Melyik lenne jó megoldás?

british shorthair cat.. Ilyen macska lenne. de a reklámból lehet legjobban felismerni.

[link]

Köszönöm a válaszokat. Megpróbálunk olyan orvost keresni aki megírja a papírt vagyis öregíti.. Ha ez nem jön be, akkor marad a rizikós verzió.. Sajnos karácsonyig már senki nem jön ki hozzánk, és annak nincs értelme hogy fél év múlva hozza ki valaki. Addigra teljesen hozzászokik azokhoz akik vigyáznának rá.

A tenyésztővel már megbeszéltük, és ő érdeklődött az orvosánál is. De az orvos szerint csak 3 hónaposan kaphatja meg az oltást. Még ha azt a pár napot nem venné figyelembe és beadná neki, akkor is ott van még a 21 nap karantén.

Most ezerrel próbálok neten keresni olyan állatorvost aki megírná az orvosi papírt korábbi dátumokkal.

Utána néztem hogy mi történne ha lebuknánk a cicával.

Akár a Franca határnál, akár az angol határnál ha észrevennék a cicát, akkor ők helyben beoltják, és 21 napra karanténba teszik. Nekünk ki kell fizetni az oltást, orvosi ellátást és a 21 nap karantént. Amikor letelt, akkor érte mehetünk.. Csak reménykedem hogy nem fogják észre venni.. Igazából nincs kocsi ellenőrzés, csak nagy ritkán szoktak kiemelni szűrőpróba szerűen autókat.

Mi eddig komppal mentünk, és az elmúlt 7 év alatt egyszer sem állítottak meg minket.

Most megyünk először vonattal, bízom benne hogy itt sem minket fognak célba venni..

Gondoltam leírom, hátha érdekel titeket hogy jártunk. Amíg otthon voltunk egyszerűen nem találtunk olyan orvost aki 21 nappal megöregítette volna. Most kivételesen csakis becsületes, lelkiismeretes orvosokkal találkoztunk. (mondjuk ez nem baj, ha tudnám, hogy tényleg így van) Így bár beoltottuk veszettség ellen, és megkapta a kötelező oltását is ami éppen esedékes volt, de a 21 napos karantén problémát nem tudtuk megoldani. Úgy döntöttünk hogy a 2-dik verziót alkalmazzuk, vagyis titokban visszük haza, remélve nem bukunk le.

Nem rövid a táv amit autóval egy 3 hónapos kis cicával kell megtenni. Hiába vettük meg a legkorszerűbb, legjobb hordozót, nem maradt meg benne. 10 perc eszeveszett nyávogás, és kaparás után kivettük, és hagytuk hogy szabadon mozogjon az autó belsejében. Ez bevált. 1500 km-en keresztül egy kicsit játszott, de az út legnagyobb részét átaludta. Már-már meg is nyugodtam, hogyha ennyit és így alszik akkor semmi gond nem lesz. A terv hogy szokásos módon az ölemben alszik, és a határnál egy pokróccal letakarom majd. Így észre sem lehet venni. Gondoltuk mi hogy ilyen könnyű lesz. Tévedtünk. A Francia határnál mint az utazás elején újra hangos nyávogásba kezdett. ( ez a macska attól is kedvenc hogy ritkán nyávog, ha mégis akkor is halkan. Na mi macskánk a határnál szerintem előre kinyávogta az egész nyávogási idejét) A nyávogása mellett, rájött neki a mehetnék is. Mindenáron az ablakban vagy a fejünk tetejére akart menni. Mindketten rosszul lettünk. Ez 100%-os lebukás. Kész-vége. A macskával lebukunk, és elveszik. Mivel már 1 hete nálunk volt és nagyon a szívemhez nőtt, engem a sírás kerülgetett. A párom felhangosította a zenét (éppen AC/DC ment amit arra a célra tároltunk, hogy hátha elnyomja a nyávogást) Én a pokróc alatt erősen szorítottam hogy ne tudjon kibújni, közben folyamatosan nyugtattam mintha a páromhoz beszélnék (még jó hogy egy magyar szót sem értenek a határon). A Francia határnál A vámosnak rájött a kérdezhetnék. Így legalább 4-5 percet ott kellett maradni. Már izzadtam, és sajnáltam a cicát, mert ő mozogni akart, én nem engedtem. Végre mehettünk..De rögtön lesápadtam mert észrevettük, hogy állítják félre az autókat a szűrőpróba szerű vizsgálásra. El se hittem hogy szerencsénk lett, és a mi kocsinkat egy legyintéssel átengedték. Megúsztuk. Legalábbis a Francia határt. De még ott volt a pár méterrel arrébb található angol határ is. Ott újabb sokk. Az útlevél ellenőrzési kapu az én oldalamnál van. Ha leengedem az ablakot, akkor hiába ordít az AC/DC szám még a nagyot halló is meghallja a nyávogást. Kész- itt már tényleg lebukunk. Az angol vámosok amúgy sem a kedvességükről híresek. A párom a következőt eszelte ki. Megállt az ablak előtt fél méterre majd kiszállt, és ő adta át a határőrnek az útleveleket, mondván, hogy bocsi, hogy nem az én kocsi ablakomnál adjuk ki, de egy szót sem beszélek angolul, így az esetleges kérdésekre sem fogok tudni válaszolni ( hát elég nehéz úgy tenni, hogy egy szavukat sem érted, de végül is el lehet játszani) A határőrnek ez nem volt elég. Kérte hogy menjen a kocsi közvetlen az ablaka elé, engedjem le az ablakot, és ő ellenőrzi hogy én vagyok a fényképen. (ekkor már hányingerem lett) Megtettük. Ablakot leengedtük, én mosolygok, a zene meg ordít. A határőr nézz egy darabig, majd át adta az iratokat ezzel a szöveggel:

- AC/DC egy király együttes. Mehetnek.

El se hittem hogy megúsztuk. Megúsztuk úgy hogy a macska borzalmas hangosan nyávogott, és annyira mozgott, kapart, kapálózott, hogy alig bírtam lefogni, hogy ne jöjjön ki legalább a pokróc alól.

A vonaton ami 40 perces utazást jelentett, annyira kimerült hogy aludt. Szerencsénkre mert a vonat be volt kamerázva, és a lebukás veszélye még fennállt. Amikor megérkeztük Angliába, újra ideges lettem, hogy nehogy kifelé menet kocsi ellenőrzés legyen. Láttuk hogy állítanak félre autókat ellenőrzésre, de minket nem. (talán mert angol autó, angol rendszámmal voltunk) Szépen elhagytuk a vasút területét. Az első pihenő parkolóban álltunk meg, hogy teljesen lenyugodjunk, mert az idegesség még rajtunk volt. Ott, akkor megfogadtuk. Soha többé nem csinálunk ilyet. Mintha drogfutárok lettünk volna, olyan idegesen voltunk. Még maradt másfél óra autóút, és végre hazaértünk. De már nem kellett a cicát lefogni, már mászkálhatott újra a kocsiban. De nem mászkált. Annyira kimerült a határon történt incidenstől hogy az utolsó másfél órát végig aludta.

Otthon arra a következtetésre jutottunk a párommal hogy

1. a macska végig aludta az utat kivéve ott nem ahol kellett volna. A határnál.

2. 100% hogy a tapasztalat határőrök/ vámosok akik több éve dolgoznak a szakmájukban, akik simán kiszúrnak minden apró részletet, kiszúrták hogy nálunk valami állat van. Tuti hogy hallották a nyávogást is amit nem lehetett nem meghallani. De valamiért nem foglalkoztak vele. Elengedtek minket. Talán nem akartak hajnali 4 órakor + papírmunkát, vagy nem akartak foglalkozni a karanténnal vagy ami ezzel jár folyamattal.

Itthon vagyunk, és a kiscica azonnal birtokba vette a lakást, élvezi az életet-

Hát így jártunk..Végül is sikerült, de bevallom keményen megizzadtunk azért, hogy ne bukjunk le..:)

Köszi hogy válaszoltatok.