Ma apum meglepett egy cicával. Nagyon nem szeretem őket, ahogy őt sem. Én kutyás vagyok, de azt nem engedi. Apum meg elvárja hogy foglakozzak vele, meg szeressem, de ő hozta ide. Hogy mondjam meg neki? Vagy hogy szeressem a macskákat?

Hát igen, érdekes apud. :D

Azért gondolod a macskákat olyannak amiket leírtál róla, mert eddig nem ismerted meg közelebbről őket, nem kötődtél igazán még egyhez sem. Szerintem adhatnál neki is és magadnak is időt arra, hogy megismerd. Mindenképp másképp viselkedik, mint egy kutya, bár van pár macsek, aki mintha lélekben eltévedt volna és akár kutyának is mondható. Nagyon sokat idomulnak ők is, ha érzik, hogy szeretik és gondozzák őket, igaz nagyon önfejűek is tudnak lenni, mondjuk én ezt is szeretem bennük. Ha ilyen marad a hozzáállásod, akkor sajna nem biztos, hogy megérzed a macska "tartás" előnyeit. Tökre megértem, hogy valamiért nem jön be a cica, hogy apud is felelőtlenül "rád sózta", hogy szeresd és gondozd, ez még plusz "teher" neked, de próbáld meg másképp felfogni. Szerintem mindenképp megéri foglalkozni velük, mert hihetetlen sokat tudnak ők is adni. Meglehet tanítani, hogy hallgasson a nevére, ha hívod odamegy, ha eldobsz egy játékegeret visszahozza, ha valamit nem szabad és erélyesen rászólsz az is cuki, ahogy azért is próbálkozik, de egy idő után feladja (vagyis előtted akkor nem ugrik oda, ahova nem szabad), nekem ezek tapasztalatok. Adj neki esélyt, hogy megszerethesd, hidd el megéri.

Nekem is volt ilyen negatív hozzáállásom, mikor a hátam közepére nem kívántam egy beteg (pisis), idősebb cicát, de aztán valahogy mégis elfogadtam és megláttam benne is a cuki dolgokat.

Mit nem adtam volna azért,hogy gyerekkoromban az én apukám adjon nekem egy cicát :) De tiltva volt az állat..

Teljesen rossz téveszméid vannak a cicákról.Hagyj időt és ismerd meg,nem fog egyik napról a másikra kötődni,se szeretni,ahhoz idő kell és tettek.Ez rád is vonatkozik :)