Ma apum meglepett egy cicával. Nagyon nem szeretem őket, ahogy őt sem. Én kutyás vagyok, de azt nem engedi. Apum meg elvárja hogy foglakozzak vele, meg szeressem, de ő hozta ide. Hogy mondjam meg neki? Vagy hogy szeressem a macskákat?

Nem tudom, hogy lehet különbséget tenni így az állatkák között. Ez számomra olyan, hogy hú, nekem a szőke pasik jönnek be, erre meg bejön egy fekete hajú az életembe és megkéri x év múlva a kezemet.

Adni kell egy esélyt.

Engem max. az zavarna abban, ha a párom beállítana egy skorpóval, kaméleonnal, siklóval, papagájjal, keszeggel, deguval, egérrel, csincsillával, mókussal, pitbullal, macskával, tacskóval, pinttyel, nyuszival, párduccal, pókkal stb. hogy hú, most akkor hirtelen kell neki venni ketrecet, kalitkát, terráriumot, fekvőhelyet, pórázt, tápot, játékot.

Csótányt és molylepkét nem akarok tartani.

" Az meg hogy nem emberhez hanem helyhez kötődik igaz."

Ez igen így van.Eddig 2 macskám volt.Nos én házban tartottam őket,de megfogattam hogy soha többé nam tartok macskát.Mikor otthon voltam alomra járták.Ha nem összesz@rtak mindent.Leszaggatták a függönyt.stb.Egy kuta tényleg sokkal jobb.Most az van,és smemi probála vele.Imádom

És még vmi. Ha abban egyeznétek meg, hogy nem neked kell a macskával foglalkozni? Maximum eljátszogatsz vele. De az apukád etetné meg takarítana utána.

Nem is kell vele aludnod. A macska megérzi, ha valaki nem szereti, ő sem fog szeretni egy idő után.

De meg kell, hogy cáfoljalak abban, hogy a macska a helyhez kötődik. Kérdezz meg olyan embereket, akik kutyásak és macskásak is egyszerre(úristen, de utálom ezeket a szavakat), és akiknek a kapcsolata az állattal nem abban merül ki, hogy elérak egy tál ételt meg néha megsimogatja. A macska egyszerűen más. Nem arra van kitalálva, mint a kutya, de nagyon jól tudnak alkalmazkodni a családhoz is. Ebben az esetben örökké kiscicák lesznek lélekben, lesz a családban egy kedvencük, ő lesz a pótmama nekik. Láttam én már macskát vezényszavakra hallgatni és apportírozni.