Tudnátok még összeszoktatással kapcsolatban segíteni? (véleményeket is szívesen elfogadok, tapasztalatokat meg pláne, bár az eddig leírtak is megnyugtattak valamelyest).

A napokban írtam ide és próbálok is türelmes lenni meg olvasgatok mindenfelé, hátha többet tudok meg. Van olyan, hogy első látásra happy van a macsekok között, de sajna mi erről lecsúsztunk.

Ami nekem szemet szúrt a leírásokban és valahogy nem tudom megtenni, hogy csak a "régi" nagy cicát babusgassam, ha mindketten jelen vannak, hogy ő úgy érezze továbbra sem változik semmi. Képtelen vagyok megtenni és nem is gondolom így, mert változik, ketten lesznek és megfog oszlani a szeretetem. Én kicsit gyorsítottan csinálom a sokkterápiát (összeszoktatást), mert valahogy így diktálja a belsőm, meg mert már csak pár napot tudok itthon lenni velük, utána már órákig együtt/egyedül lesznek és hát a kicsit egy szobába bezárni nekem drasztikus megoldásnak tűnik, de ha nem lesz más választás, akkor....

Szóval azzal próbálkozom, hogy egyszerre játszok mindkettőjükkel, hogy legalább egy légtérben legyenek. A kicsi persze tök fogékony, a nagy meg csak néz, a játékra nem nagyon reagál, csak a kicsit sasolja, hol már érdeklődve, hol úgy, hogy azt játssza, hogy majd elalszik, hol meg meredtem és volt is hogy futva megközelítette a kicsit, megakarta érinteni, mancsol, de megint csak morgás lett és elslisszolás a nagy részéről. Azt nem tudom, hogy ez a mancsolás komoly-e. És ez most mit jelent? Félne a kicsitől? Nekik ennyire nincs érzékük ezekhez a dolgokhoz? A kicsi már bátrabban környékezné, ilyen okos macsekot... olyan szinten finoman teszi, hogy kész vagyok tőle, emberi szemmel profi (mégse hatásos :(). Persze a nagy morog, fúj, de ez mintha már kicsit enyhülne (vagy csak szeretném). A kérdésem végül is itt lenne, hogy miért is csak a nagyot kéne tutujgatni, mikor ő az elutasító? Akkor a kicsinek hogyan esne, ha ő azt látná, hogy jól megbabusgatják azt, aki őt elutasítja? Végül is a kicsinek sokkal több változás állt be az életébe, elvesztette a nyüzsgő családját és most az a lény, aki emlékeztetné rá őt az ilyen... Vagy már túlkomplikálom? Amúgy én mindkettőt megsimogattam egymás szeme láttára, mert én így érzem helyesnek. Tudom, hogy kívülről hülyén tűnhet ez az egész részemről meg remélem pár hét múlva én is fogni fogom a fejem, hogy minek agyaltam ezen ennyit, de most benne vagyok, nekem ez most fontos.