Mi a normális reagálás abban az esetben ha a cica rosszat csinál?

Az én macskáim minden reggel épp 6-kor kezdenek el őrülten kergetőzni, de úgy hogy közben mindig levernek valamit, fújtatnak, visítoznak. Na, ezek nehéz pillanatok, mert ilyenkor legszívesebben fejbekólintanám őket! Tettlegességre szinte soha nincs szükség, elég egy hangos szó, vagy taps, és elülnek maguknak...ja, egy darabig:)

Nem mondom, hogy sohasem bántottam, de rájöttem, hogy nincs értelme. Egyrészt bűntudatom volt utána, másrészt meg ugyanezt a hatást szóval, testbeszéddel is eltudom érni!

És nálad ez bejön?

Mi akkor dobjuk ki a cicát, ha felmegy a konyhapultra, ha más rosszat csinál akkor rákiáltok!

Nálam egy határozott nem általában elég, ha nem, akkor odamegyek, és máris tudja, h mi van. Elég sokat harap, ilyenkor felemelem a tenyerem, mintha ütni készülnék, és rögtön elenged.ütésre nincs szükség.

Persze van mikor ezek sem elegek, akkor megy ki az udvarra, és az ajtót kulcsra zárjuk, h ne tudjon bejönni.

Nálunk is előfordulnak "balesetek", de ilyenkor mindig arra gondolok, hogy nem azért csinálják ezeket, hogy engem direkt bosszantsanak, hanem mert ők ilyen kis vadállatkák. :) Első macskám nagyon jól ért a szóból, a hangom megváltozásával el tudom érni, hogy magát szégyellve bújjon el (nem kiabálok, inkább amolyan figyelmeztető hangon beszélek hozzá, de határozottan). A kicsi még fiatal ahhoz, hogy megértsen engem, de ha harap, akkor a fentieket alkalmazom,egyszer majd csak leesik a tantusz.Nem tudok rá haragudni, mert agyonkarmolja a kezem és a lábam.

Előfordult, hogy véletlen belerúgtam a nagyba, mert láb alatt volt, vagy pakolásztam és véletlen nekidobtam valamit. Ilyenkor is a hangommal adom tudtára, hogy semmi baj, mosolygok rá és igyekszem hozzáférni, hogy megsimogathassam, hogy azonnal elfelejtse. :)

Fanni

Csak a hangomat kell felemelnem, ill szélsőséges esetben egy sicc, vagy fenyegető kézfelemelés elég. Hogy odaütnék, ő is tudja, mert kölyök korában megtanulta. zért nem is feszíti odáig a húrt.

Ugyanakkor nagyon kevés korlátot állítottam fel: nem lopunk (akkor se ha nem látják), nem mászunk tapétára, függönyre, nem ugrunk csillárra: ennyi. Minden mást szabad (felőlem miszlikbe apríthatja a wc papírt is, ha ettől jól érzi magát - olcsó játék, majd összeszedem).

És emellett maximális törődést, figyelmet kap, szinte már a gondolatát is kitalálom.

Ha játék közben véletlenül megkarmolna, nem verném meg, mert látom rajta, hogy ő is igyekszik a karmolást elkerülni. Nincs is kidekorálva a kezm, pedig sűrűb birkózok vele.

Viszont egyke. Talán így könnyebb kordában tartani.

Na, ma reggel rezgett a léc: valahonnan szerzett egy biliárdgolyószerűséget, és betömködte a fürdőkád lefolyójába. Olyan szorosan, hogy meg se moccant, ki se lehetett piszkálni.

Fel kellett fúrni, és betekerni egy csavart, csak annál fogva lehetett kihúzni, mint a palackból a dugót. És mindezek után nem behúzta fülét-farkát, hanem megverte a csavarhúzót...

Heh, ma reggel összeszedtük minden bátorságunkat, és heves ellenkezésével dacolva kiürítettük az ágy alatti lakosztályát. Egyebek mellett mobil telefon, és cigaretták kerültek elő, holott még csak másfél éves.

Az az érzésem, valamit mégiscsak elrontottunk a nevelésében...

Ma éppen a függönyömet néztem, hogyan lehetne megvarrni, a szoba közepén. Ültem és egyszer csak úgy nekiugrott a fejemnek, hogy belecsapott a szemembe és egy jó ideig fájt. Rászólok, ha rosszat csinál, mondom a nevét és hogy q@rva anyád! :) Siccre nem hallgat, se a ciccre, csak a nevére. Sokat rosszalkodik, nem tudok, mit csinálni vele. Mosogatószivacs a kedvence. Elviszi és darabokra szaggatja, ha elfelejtem eldugni. Fürdőszobait becsomagoltam egy takarító rongyba, ne is lássa. A wc papírt is megrágta egyszer, mikor későn filmletöltéssel szenvedtem és megfordulva azt vettem észre, hogy zöld papír darabkák vannak a szőnyegen, középen a macska, wc papír tekercset rágva. :) Aznap porszívóztam... Mindig akkor rongál, mikor porszívózás volt. :) Régebben nekem is belekarmolt a lábamba és megkergettem idegbajomban. Éjjel, amikor unja magát, nekiállja a lábamat harapni, birkózik vele. Akkor lelökdösöm az ágyról. Még fiatal, komolytalan, de majd megnevelődik, pár hónap. Amíg kicsi volt, nem érte fel a szekrényt, mosogatót, de már oda felmászik, szivacsot keresni. Mindig rászólok.

Ha nem támadna folyton, akkor nem lenne rossz macsek. Hiába vágom a karmait, akkor is éles, főleg a harapása. Néha húzza a fülét közben, mert tudja, nem szabad. :)

Én módszerem az én macskámmal hogy ha pl rosszul ereszti ki a körmét akkor erőteljes hangsúllyal mondom a nevét esetleg hogy "nee".

Szerintem egy macskánál elég a hangsúly mindegy mit mondasz a macskának csak a hangsúly a lényeg :)

Vagyis én ezt tapasztalom az enyémmel :)