Bizonyos macskák számára bizonyos vegán diéta kielégítő lehet. Egyetértesz?

Kétféle poliszacharid típus kritikus a növények emésztésénél: a cellulóz, ennek a bontása miatt hosszú a növényevők tápcsatornája. Erre az ember sem képes, így ha füvet legelünk, nem tudunk tápanyagokat kinyerni belőle, a hüvelyesek fogyasztása pedig puffadással járhat. Cellulózt azonban nem minden növény tartalmaz, és egy macskatáp elkészíthető ennek kivonásával.

A másik a keményítő, ehhez egy amiláz nevű enzim szükséges, amellyel az ember rendelkezik, így meg tudjuk emészteni azt, és ez az egyik fő tápanyagforrásunk, tulajdonképpen az, amit mi szénhidrátnak nevezünk, és nem mono- vagy diszacharid, tehát nem cukor. A macskák ennek emésztésére sem vagy csak kis mértékben képesek. Azonban ezt az enzimet a macskatápokhoz lehet adni, és akkor már megemészthetik a keményítőt is, ahogy a laktóz-intoleránsok is megkapják a laktáz enzimet, és utána tudnak tejet fogyasztani.

A válaszom ennek analógiájára tehát az, hogy bizonyos növényeket vagy növényi részeket valóban el kell kerülni, és kivonni egy növényi alapú tápból, és például a cellulózt, emellett enzimekkel is emészthetővé kell tenni, amit lehetséges, így pedig a tápanyagok is kinyerhetővé válnak. A szintetikus tápanyagok felszívódása pedig, nyilván nem azonos egy természetesen előfordulóéval, de kielégítő. Emiatt állati eredetű ételekhez is adnak ilyeneket.

Értem, és teljesen jogos a felvetésed, valamint köszönöm, hogy nyitottan és értelmesen állsz a témához.

Én azt tudom mondani, hogy a nagyüzemi állattartáshoz képest biztosan etikusabb és környezetbarátabb. Az élőhelyeket a nagyüzemi állattartás jobban letarolja, a termőföldek nagy része is a takarmányozáshoz kell. Tehát úgy gondolom, ha közvetlenül termelünk meg egy növényt, és azt fogyasztjuk vagy adjuk a háziállatnak, az még mindig kedvezőbb energetikailag, vízhasználat szempontjából és az élőhelyek megőrzése szempontjából is, mint az, hogy megtermeljük a takarmányt iszonyatos mennyiségben, és odaadjuk a haszonállatnak, amit levágunk, és azt fogyasztjuk el. A haszonállat rengeteget eszik, és ahhoz képest kevés tápanyagot és energiát biztosít a húsa.

Ha a tengeri halakat, tonhalat, lazacot nézzük, tápanyagok szempontjából megkérdőjelezhetetlen, hogy a legegészségesebb ételek közt vannak, azok túlhalászata azonban már ökológiai katasztrófával fenyeget, ha nem állítjuk meg, ráadásul tudtommal egyéb állatokat, tengeri emlősöket is megölnek a folyamatban, például delfineket.

Tenyésztett halak esetében már árnyaltabb a kép, azokkal környezeti problémák kevésbé vannak, nem igazán energiaigényes a tenyésztésük, a vízigény sem számottevő, csak amennyire a halnak szüksége van, és természetes élőhelyeket sem vesz el, ugyanis nem takarmánynövénnyel etetik a halakat. Tehát azt mondom, hogy itt inkább etikai problémák vannak, nagyjából ugyanaz a dilemma, mint a haszonállatokkal, létrehozunk bizonyos egyedeket, hogy aztán leöljük őket. Nyilván a halak érzelmei és gondolatai kevésbé összetettek, de így sem kompatibilis az elpusztításuk a vegán életmóddal.

Ha csak fenntarthatóságot nézünk, és az etikai faktorokat teljesen kivesszük, akkor azt mondom, hogy a tenyésztett halas és a vadhúsos (nyulas, őzes, szarvasos) táp talán hasonló vagy akár kisebb környezeti terheléssel bír, mint a teljesen növényi, persze a növénynél is fontos, honnan szerezzük be az alapanyagot, hiszen ahogy írtad, sokszor nagyon sokat kell utaztatni, illetve az előállítás is lehet energiaigényes.

Tudtommal azonban a húsevő házikedvencek tápjai nagyrészt haszonállatokból vagy tengeri halakból készülnek, ezeknél én fenntarthatóbbnak gondolom a növényi tápokat.