Nemrég veszítettem el a macskámat egy balesetben, de baj az, ha már most gondolkodok örökbefogadni egy újat?

Másfél éves macskám, aki csak 11 hónapja volt nálunk, három napja beugrott a szárítógépbe és túl későn vettük észre. Traumatikus egy élmény volt, rengeteget sírtam, nem ettem vagy bírtam megmozdulni sem. Aludni csak két altatót bevéve sikerült valamennyire éjjelente többször is felébredve.

Párom amikor csak szükségem van rá ugrik és megölel, beszél hozzám, nagyon segítőkész és támogató. A kiscicánk számomra nagyon sokat jelentett és az, hogy szegénynek ilyen sorsa lett, azt szörnyen bánom. Természetesen mindent megteszünk, hogy a lehető összes veszélyforrást eltűntessük a lakásból.

Tudom, hogy pótolni bár soha nem fogom tudni, de nagyon szeretnénk mindketten, ha nem lenne ilyen üres ez a lakás. Tegnap már sokkal kevesebbszer jött rám a sírási roham, ma még egyszer sem. Bár egyfolytában ő jár az eszemben, úgy hiszem, hogy mire lebonyolítjuk az örökbefogadás folyamatát, addigra készen fogok állni és segíteni fog nekünk a történtek feldolgozásában.

Lehet ez butaság, de kissé bűntudatom van, hogy még csak pár nap telt el, de már ilyenen gondolkodunk. Félek, hogy azt fogják mások gondolni, szívtelenek vagyunk vagy nem is érdekel minket az egész...

A szárítógépet nem fogjuk a földön tartani, veszünk egy szekrényt, aminek a felső részén lehet, így szemmagasságban lesz, belelátunk és minden alkalommal meg fogjuk keresni a cicust, mielőtt elindítjuk. Ugyanez lesz a többi háztartási géppel is.

A családomból mindenki abszolút támogatja az ötletet, sőt, ők ajánlották fel az újbóli örökbefogadást. Mindenképpen megtesszük, igazából talán egy kis együttérzést keresek ebben a posztban. A válaszokban tapasztalattól kezdve tanácson keresztül bármi jöhet, csak kérlek benneteket legyetek kedvesek és megértőek. A szorongásom már a történtek előtt is elég rossz állapotban volt, nem igazán hiányoznak a gonoszkodók beszólásai...

Előre is köszönöm mindenkinek!