Miként tekintenek ránk a macskák?

Wiki szerint:

"tudatában vannak annak, hogy az ember nem az ő fajukhoz tartozik (és nyilván önmagukat sem tekintik embernek)"

"egyes vélemények szerint pszichológiai szemszögből a macska az embert pótanyának tekinti, így a felnőtt egyedek egyfajta állandósult gyermekkorban élik le az életüket"

YouTube-on van egy orosz házaspár, akiknek egy felnőtt pumájuk van, 8 hónapos korától nevelik. Ez a nagymacska a gazdit tényleg apjának tekinti, az ablaknál ülve várja, hogy hazajöjjön a munkából. Ha úgy érzi, hogy késik, ideges, sír, akkor nyugszik meg, ha "apu" hazajön.

#2 voltam

Azzal egyetértek, hogy nem tekintenek bennünket fajtársnak.

A "pótany" elmélet tekintetben teljesen biztos vagyok benne, hogy a Wikipedia téved. Az elmélet abból indul ki, hogy a kölyök cicák nevelését az ember átveszi. Mivel a kölyök nem éli át, hogy elszakad az anyjától, ezért benne ragad a gyermekkorban.

Ezt több szempontból is tudom cáfolni. Olyan macska is tud az emberhez kötődni, amely nem élt ember közelében kölyök korában (ld. idősebb korban mentett cicák)

Nekünk volt olyan macskánk, amelyik már felnőttként (legalább 1 évesen), egy hideg téli napon került hozzánk gyakorlatilag teljesen elvadulva. Éhes volt és fázott. Miután adtunk neki enni és inni, még több hónapig eltartott, amíg feloldódott. Később ugyanúgy dagasztott az ember lábán, mint az a cica, amelyik egész életét a szobában tölötte.

#8 Cáfolom!

Van egy macska az utcában, akinek van gazdája, bár nem tudjuk ki. Tőlünk is szokott néha kaját kapni. Előfordul azonban, hogy nem a kajáért jön, hanem azért, hogy foglakozzunk vele. Szoktunk vele játszani, megsimogatjuk, beszélünk hozzá és ő ettől tök boldog cica.

A macskák sokkal többet tudnak a világról és sokkal összetettebb lelkiviláguk van, mint mi azt gondoljuk.