Ha muszáj lenne elaltatni a háziállatodat, aki családtagnak számít, és megtehetnétek hogy hazahozzátok eltemetni, mit tennétek?

Két hete temettem a kutyámat.

Orvos altatta el.

Számára is magától értetődő volt, hogy itthon, a ház udvarán temetjük el.

Falun lakom. Nyilván városban körülményesebb.

Arra kell figyelni, hogy más állat ne tudja kiásni.

Mi egyelőre lefedtük deszkákkal. Pár hónapig így marad.

Panelba lakom, de a Kincsem volt.

Hamvasztottam. Itt van velem a szobában. Bár két hétig nem bírtam bemenni a szobánkba, mert állandóan sírógörcsöt kaptam. Egy hétig semmit se ettem és 10 perceket aludtam, álmomban is sírtam és felriadtam folyton.

Most is minden este sírok. Hihetetlenül hiányzik. Most már van egy másik menhelyes kutyám, olyasmi, mint ő is volt. Ő is a menhelyről. Sokat segít abban, hogy ne egész nap a sötét szoba sarkában sírjak és egész éjjel ne az erkélyen ülve bámuljam az üres utcákat. Némi vidámságot hoz az életembe és kezd visszatérni az életkedvem és az étvágyam. De attól még mindig rettenetesen hiányzik.

És nem, baromira nem segít az, amikor mondják, hogy ez az élet rendje és lépjek tovább, ne legyek szomorú, el kell engednem, élnem kell az életem. Nélküle nagyon nehéz úgy lenni, mint előtte. Nem is tudok. A lelkem egy darabját magával vitte, ami többé nem lesz velem. 😔💔