Fogadjam örökbe a cicát?

Városban nem szaladgálnak a macskák ivartalanítatlanul, felügyelet nélkül az utcán. Kikötés helyett elég ha a házban tartod, vagy biztonságos kifutót/kerítést építesz.

Amúgy szerintem se ütöd a 17et. Ahoz túl buta vagy. Már bocs. Látszik abból ahogy fogalmazol, ahogy/amit írsz...

Kislány! Meg kéne tanulnod, hogy idősebb és tapasztaltabb emberektől képes legyél jó szívvel jó tanácsokat köszönettel elfogadni, esetleg mielőtt ilyen gyerekes módon vitába szállsz nálad sokkal tapasztaltabbakkal, legalább próbálj meg a szakkönyvből, vagy a neten többfelé tájékozódni.

Én egy vidéki macskatartó vagyok. Soha nem hoztam direkt a házhoz cicát, viszont így is akadt bőven, aki kosztolni járt hozzánk, végül nálunk is ragadt. Többnyire kandúrok voltak, de akadt köztük egy nőstény is, amelyik sajnos lebabázott nálunk és ezzel már kezdett terhessé válni az egyre nagyobb létszám. Persze megmaradt az összes kicsi nekünk, mert itt vidéken tény, hogy nem nagy értéke van a kis házimacskáknak, pontosan azért, mert rendkívül szaporák, és többnyire mindenki inkább túladna a szaporulaton - ha éppen nem csapják agyon, mikor megszülettek. Egyébként a kertben tartott cicák a legritkább esetben élnek meg tisztességes macskakort, mert bizony vagy autó üti el, vagy betegség viszi el, kutya végzi ki, esetleg "jó szándékú" ember mérgezi meg, vagy üti agyon.

Ez tény, nincs is mit szépíteni rajta, a szabadon élő macska sorsa többnyire ez, még ha elvileg van is gazdája. Visszatérve az én befogadott kinti macskáimra, két gyönyörű kandúrt autó ütött el a főútvonalon, pedig az hozzánk nincs is túl közel, mégis vadászni odajártak a gát oldalához, amire az út épült. Aztán később a kedvenc, ivartalanított kandúromat is ott találtuk meg elütve. Tehát az ivartalanítás sem nyújt a csavargás ellen biztosítást, csak a túlszaporodás ellen.

Szóval a lényeg, mivel én nagyon szeretem a cicákat, úgy akartam már csak magamhoz venni, hogy a házon belül, mindig biztonságban tudjam - annak ellenére, hogy vidéken, kertes házban élünk. Így lett mára három ivartalnított nőstény cicám, akiket végre nem kell féltenem a szabadban ráleselkedő ezer veszélytől. Persze némi áldozattal jár a lakáson belüli tartásuk, de ha valóban felelősnek érzi magát valaki, hogy biztonságban tartson állatot, akkor ezt meg kell hozni.

A szomszédunkban szintén van legalább 15 macska, akiket nagyon rendesen etetnek, mostanra már a legtöbb ivartalanítva is van, mégis rendre tűnik el belőlük egy-egy, vagy betegségben pusztul el.

Azért szép tőled, hogy árva kiscicákat hazaviszel, mert ha talán nem is hosszú időre, de valamivel meghosszabbíthatod az életüket. Jobb, mintha csak elmennél mellettük sajnálkozva. Azért azon tényleg gondolkodj el, hogy miért is jobb a saját szaporulat, mint

a már meglévő árvák befogadása, akiket talán a biztos halálból mentenél meg? Gondold végig, mennyi sanyarú sorsú kutyának és macskának nem kellene szenvednie, vagy szomorú véget érnie, ha minél több gazda inkább ivartalaníttatná az állatát, mint agyonütné vagy kidobná az utcára a szaporulatot, néha az anyával együtt.

Nagyon hosszan lehetne erről még írni, próbáltam a lehető legfinomabb módon a Te lelkedre is beszélni, bár az eddig általad írt kommenteket olvasva, a makacsságod azt hiszem túl erősnek tűnik, de hátha!