A macskáknak nem szokott hiányozni az anyjuk, meg a testvéreik?

Elválasztás után idegenként kezelik egymást, ha nem találkoznak egy darabig, fel sem ismerik.

Az anyamacska magától is elválasztja a kölykeit, ahogy felnőnek, akár el is űzi őket.

Mentett cicám van. A három kölykével került be, a kicsiket örökbeadásra bent fogták, az anyukát (az én cicámat) ivartalanították majd visszahelyezték, miután már nem szoptatott.

Pár hónappal később úgy alakult, hogy lett hely az idinél, és a cicám visszakerült, hogy megpróbálják őt is gazdásítani. Két gazdikereső kölyke még ott volt. Nem ismerték meg egymást, nem kezelték ismerősként.

Nem tudom miért lett lepontozva az, aki írta, hogy ösztönlények. AZOK!

Nagyon gyorsan túlteszik magukat rajta, nem tudnak összefüggő, komplex módon gondolkodni. Nem bonyolult lények, emlékek gyorsan törlődnek.

Nekik csak az számít, hogy tele legyen a has.

15: A miaukák valóban ösztönlények, de vannak érzéseik is. Pl. én megtapasztaltam macskákkal, hogy tudnak szeretni embert (engem pl.). De pl. képesek a féltékenység érzésére is. Szeretik kisajátítani az "emberüket". Egyszer összebarátkoztam egy cicával, nagyon megszeretett. Utána a lakótárs cica is odajött simire (fél év után), na, onnantól nagyon féltékeny lett az első cica. Lepofozta ketteskét, ha hozzám bújt. Utána csalódott lett és nem rajongott értem, ha simogattam, inkább apatikusan tűrte, de volt, hogy otthagyott sértődötten. Soha nem bocsátotta meg, hogy nem ő volt az egyetlen macskám. Pedig előtte majdnem lecserélte a gazdáját rám, úgy rajongott értem. Tehát vannak érzelmeik. És soha, egyetlen falatot se kaptak tőlem, csak dédelgetést.

A szülői érzések a macskákban valóban csak a kölykök felnevelkedéséig tartanak, utána meg is szakad a kapcsolatuk (kivéve, ha nem egy lakásban élnek, ismertem ilyeneket, anyacica, két kölyke, egy gazda).

Igazuk van azoknak akik azt írták, hogy a macska egy magányos vadász típusú állat. Annyit lehetne hozzátenni, hogy ez a háziasítás során némiképp módosult:

a háziasítók igyekeztek kiválogatni és továbbszaporítani az emberek társaságát jobban tűrő és hozzájuk jobban kapcsolódni képes egyedeteket.

Ennek a kb. tíz-tizenkettőezer évnyi szaporító és válogatói munka eredménye a mai házimacska: a viselkedése sok kiscicás elemet megőrzőtt. A vadmacsához képeset a házimacska gyerekesebb. Játékosabb, érzelmesebb, a kismacskákra jellemző "alomreflexet" (egyfajta közösség igény) hordoz - pl ezért "bújnak" felnőttként is. Másrészt az embert a vadászterülete egyfajta részének tekinti, tulajdonnak hogy érzelmi és egyéb igényeiket kielégítse.

A macska magányos ragadozó

A természetben a nagymacskak sem maradnak együtt

Ha normális időben van leválasztva akkor már nem