Depressziós a cicám. Mit csináljak?

Együttérzek veled és a cicáddal. Az a baj - ahogy a linkben egy fél mondattal utaltál rá - (antiszociálisnak tartják) hogy a családod nem szereti, és ezt a cica érzi. Ő téged tekint gazdijának, barátjának, családjának vagy akármijének, és zokon veszi, hogy elhagyod, mint egy gyerek, ezért mikor ott vagy, akkor haragszik rád. (Ez csak amolyan pszichologizálás, emberi érzelmeket próbáltam a macskára vetíteni, dehát szerintem a cica is ember.) Nem nagyon lehet mit csinálni azon kívül, hogy mikor ott vagy, akkor maximálisan biztosítod szeretetedről, és hátha egyszer belerázódk ebbe a ritmusba, hogy te időről időre eltűnsz, de mindig visszajössz hozzá. Jó lenne, ha a családod hozzáállása is megváltozna és ők ugyanazt az őszinte szeretetet tudnák neki nyújtani, mint te.

Hát én már hallottam macskapszichiáterről, az egyik állatorvos egyszer javasolta is az egyik macskámnál, h esetleg vigyem el.....de nem tudom, nem igazán tudom ezt elképzelni, h mit tudna csinálni vele.....beszélgetnek?! LOL Egyébként meg nem tudok ilyenről a környéken sem.......sztem az lehet a leginkább, amit az utolsó írt...

Prozac :D

00:48-nál a pont. Beszélj a családdal, hogy ők is próbáljanak a cica kedvében járni, közelebb kerülni a kis lelkéhez. Valahogyan el kellene érni, hogy a távollétedben ne érezze magát olyan elszigeteltnek, gyámoltalannak. Pl. találjatok valamit, amit nagyon szeret és mondjuk azt csak olyankor kapjon, amikor te nem vagy otthon. Kamaszkoromban az én egyik cicám is hasonló volt, ha elmentem nyaralni, egy teljes hétig nem evett és nem ment be a házba, a garázstetőn lakott. Amikor hazajöttem, repült hozzám a kapuba, a házba már a nyakamban "jött" be a kis csontváz :=), pedig az egész család rajongott érte. Aztán rájöttünk, hogy él-hal a csirkemájért. Onnan kezdve, ha elmentem suliba, edzésre, hétvégi versenyekre, valaki megkínálta csirkemájjal, közben simogatta, becézte. Odáig jutottak, hogy ha elmentem otthonról, a macsek ment a táljához és nyávogva követelte a májat :=). Következő nyáron már csak napközben figyelte a kaput a garázstetőről, este szépen bement, evett, aludt. Ennek már lassan 25 éve, de még mindig megmosolyogtat, amikor eszembe jut ez a hatalmas ragaszkodása - az egyik legkedvesebb cicám volt életemben.

lolmár, 10 éve van kutyám, utálom (mert hülye) soha nem viszem sétálni, nem játszok vele stb., és mégsem depis, pedig elvileg inteligensebbek a macskáknál...