Van egy 3 éves és egy 6 hónapos gyermekem. A kislányom 3.szülinapjára kiscicát fog kapni, él - hal értük. Egy társasházi lakásban élünk. Cicatartók, főleg ahol a cica érkezett utoljára mit javasoltok? Mire figyeljek? Mit tanácsoltok?

Ezek nagyon kicsi gyerekek, és a macskák nagy százaléka híresen utálja a gyerekeket, mert hangosak, nyúzzák őket, hirtelen mozdulatokat tesznek, stb.

Kölyökmacska nem jó ötlet, nagyon játékos is, meg a legtöbbük ekkor még nem szereti, ha hosszan simogatva van, simán oda fog kapni a gyerekeknek a karmaival, ami balesetet is okozhat. (Ez persze nem a cica hibája.)

Ha mindenképpen macskát szeretnél most, menhelyről hozz egy felnőttet, amiről már biztosan meg tudják mondani, hogy olyanfajta cica, aki bírja a nyúzást.

De leginkább azt javaslom, hogy legalább 3-4 évet várj ezzel. Meg nem rosszindulatból, de azt is javaslom, hogy ha mégis hozol macskát, és a jövőben megsebesíti valamelyik gyerekedet, ne vágd ki szó nélkül szegényt, legyél vele megértő, inkább tanítsd meg a gyerekeidet, hogy ne csinálják azt, ami kiváltotta.

A menhelyek egy része eleve nem ad ki kisgyerekes családnak macskát, nyilván nem véletlenül. Még ha kijárós lenne, hagyján, akkor el tud bóklászni, ha nem bírja, de mivel ma már minden menhely kizárólag benti tartásra adja a cicákat, nem lenne szegénynek hova bújni.

Amúgy képzeld, van gyerekem is, macskám is. A kislányom is ilyen cicabolond volt ennyi idősen, de pont ezért nem vettünk neki. 10 éves volt, amikor úgy láttuk, hogy már elég okos ahhoz, hogy felfogja, nem nyúzzuk szegény állatot (tévedtünk, néha még mindig túllő vele a célon, de azért tűrhető). Az unokaöcsém 2 éves, kedvenc elfoglaltsága a cicájuk szeretetteljes nyúzása, de az kinti macsek, simán elrohan előle.

Jó persze, tudom, a te gyerekeid nem ilyenek, mert te jól neveled őket, okosak, szófogadóak stb., tehát nem olyanok, mint a 3 évesek 99 százaléka, ezzel az érvvel nem tudok mit kezdeni, kivétel nélkül mindenki ezt mondja.

Macskatartók vagyunk, úgy válaszolunk (#21 vagyok). Unokanővérem ötéves gyereke is megjárta már, hogy nem úgy simogatta a macskám, ahogy az a macskának tetszik. Nekem is van emlékem hét éves koromból, amikor én őszintén azt hittem, hogy semmi rosszat nem csinálok az akkori cicámmal, mégsem vettem észre a jeleket, és úgy arcon kapott, hogy majdnem a szememet találta el. A mai napig ott van a halvány heg.

A macska nem olyan, mint egy kutya (és még sok kutyának is van töréspontja, amikor gyerekekről van szó), nem lehet neki megtanítani, hogy csendben tűrje, ami neki nem tetszik. Ebből pedig, pláne gyerekek esetében, ahogy mondtam, gyakran történnek balesetek.

Nagyon felkapod a vizet a normális hangnemben érkezett tanácsokon. Te kérdezted, mit tanácsolunk, mi azt tanácsoljuk, hogy még várj pár évet a macskával, és írtunk hozzá indoklást. Senki nem bántott téged.

Miért nem hozol kutyát inkább, egy gyerekbarát-fajta kölyköt, vagy egy barátságos felnőttet menhelyről? A macskák többsége nem szereti a gyerekeket, ez egy tény, ami nem törődik az érzéseiddel. Lehet, hogy szerencséd lesz, de lehet, hogy valamelyik gyereked élete végéig viselni fogja a jelét magán, hogy rosszul nyúlt a macskához. Szeretnéd kockáztatni?

Én sem értem a reakciódat. Nincs lakásban tartott, "benti" macskával tapasztalatod az elmondásod alapján, ezért kértél tanácsot. Mert azt kértél nem? Azért kértél, mert neked kijárós macskával van tapasztalatod, ami egy másik mákostészta. Erre olyanok, akik már megélték a gyerekkel és benti macskával való lét tapasztalatát, elmondják a véleményüket. Erre te lehülyézed, állatvédőzöd az ő TAPASZTALATUKAT. Nem a véleményüket, a tapasztalatukat. Tudod, ők már been there, done that.

Azt a tanácsot kapod, hogy várj egy kicsit a témával, mert mindkét gyermeked kicsi még, a szülőknek, a gyerekeknek és a nem ember élőlénynek is jobb lesz, ha az egyébként dícséretes ötletedet kicsit később valósítod meg.

Erre magad is durcás gyerekreakciót mutatsz be. Ahelyett, hogy azt mondanád, hogy mindezek ellenére úgy érzed meg fogtok tudni bírkózni a helyzettel, mert intelligens ember vagy, aki tudja, hogy a macska is érző élőlény aminek a jólléte nem lehet sokadlagos szempont, hiszen a családod is akkor leli örömét a kisállatban, ha mindannyian harmóniában éltek. Bízol benne, hogy az itt megfogalmazott kételyek nem lesznek érvényesek a ti esetetekben, de felelős felnőttként gondoskodsz B tervről is, ha mégis balul ütne ki a dolog.

Külföldön /USA/ nem adnak ki sem kis- sem nagy macskát olyan családnak, ahol gyerek van. /10 éves korig/. A gyerek hangoskodik, trappol, más gyerekekkel arénázik, futkosnak, sikitoznak, zörögnek, dobálóznak.Magas hangon beszálnek.

Pláne lakásba végképp nem! Nálunk a cicáknak nincs értéke /házi/ Szegény magyar cicusok! Majd megkarmolja a bántó gyereket, utána jól elverik, hogy ő a hibás, kidobják az utcára, ahol meg fog halni.