Normális h igy imádom a cicám?

Imádom a macskákat, ez a szerelem 14 éves korom óta tart, most 76 vagyok.Most már nem tarthatok macskát, sokszor voltam kórházban, krónikus betegségeim vannak. Nem tudnám kellően ellátni. Ha velem valami történne, nem tudnám kire hagyni a kis szőrős gyerekemet.Nincs senki akire hagynám. És igen, az emberekben nem bizok. Az állatokban igen.Csalódást és fájdalmat soha, csak szeretetet kaptam tőlúk.Szeretnék olyan végrendeletet késziteni, hogy mindenemet árva, elhegyott cicákra hagyom.

Au utolsó vagyok.Ujból irok, mert aki azereti a cicákat, ajánlom, nézzétek meg a you tubon megy most egy nagyon jó sorozat. Én teljesen beléjok szerettem, sok videójuk van, a legtöbb cicus vörös és anyuka/nőstény, rengeteg pici cicababával.Ha jól értettem, Marokkó a helyszin, egy fiatal pár eteti a város 9sszes cicáját, faházatv kapnak tőlük.Biztos hogy Marokkói sorozat,Minden házon szép arab kapu van,a nő fejkendőben van. Egészen elképesztő jó videók!!!!A cime Feeding streets cats!

14 éves voltam, amikor először láttam cicát. pesten laktunk, központban, akkor még ott nem volt macska. Ahogy megláttam a csöppséget, még a szivverésem is elállt a gyöny9rűségtól. Azóta eltelt az élet, most 77 vagyok. Mindig imádtam a cicákat. Most is. Csak most nincs cicám, sokszor kell kórházba menni, nem tudnám kire hagyni, igy csak a you tube-on nézem, sokszor sirok is, mikor eszembe jut az én cukikám, ugy hivtam, hogy Bandita.Ő már 20 éve elment örökre....

Elnézést, nem emlékeztem, hogy már többször irtam!!