Meghalt a kiscicám és nagyon megviselt. Rajtam kívül ki veszi még ennyire a szívére, ha elveszíti a cicáját?

Volt egy keverék kutyám. Még kiskoromban kaptam, vele nőttem fel. Nagyon szerettem, teljesen olyan volt mint én. Mindig megértettük egymást. A nyáron el kellett altattatni, mert megöregedett és már nagyon beteg volt (9 éves). Végig néztem az egészet mert nem akartam egyedül hagyni és megígértem neki hogy mindig vele leszek. Nagyon fájt, még mindig sírok, ha rá gondolok. Sulikezdés előtt pár héttel találtunk két elhagyott kiscicát. Kb. 2 hetesek voltak, mi etettük őket meg minden. Éjszaka sem tudtunk aludni, mert folyton foglalkozni kellett velük, de szívesen csináltuk. Már elkezdték enni a pépes kaját, de elkezdődött a suli és egyre nehezebb lett. Egy ismerősünk mondta, hogy van egy idős néni, aki nagyon szereti a cicákat. Volt két kiscicája, amit elloptak, és szeretne másikat. Gondoltuk, ott legalább több idejük van rájuk, úgyhogy neki adtuk. Aztán nyitva felejtették az ajtót és egy kandúr megölte a kicsiket. Nagyon rosszul esett hallani, mert azért mi neveltük őket, néha az egyik velem aludt, ha felvettem őket, megnyugodtak. Egyszerűen imádtam őket.

Szerencsére a másik kutyusom még itt van nekem. Nem tudom mi lenne velem nélküle.

17/L

Ami eszembe jutott, talán a rosszban az a jó, hogy csak 3 hónapos volt, így nem nőtt annyira a szívedhez mint mondjuk egy 15 éves. Néha eszembe jut mi lesz majd ha nem lesz többé velem a cicám és már a gondolattól rosszul vagyok. Nekem nagyon sokat jelent és tudom, hogy egyszer sajnos majd eljön a búcsú ideje, de addig is próbálok minden szabad percet vele tölteni. Én sem vagyok tini, 25 éves, de a macskám családtag.

Sajnálom a cicádat és teljesen normális, hogy így reagálsz.

Ne hibáztasd magad, sajnos nem mindig lehetünk mellettük. Én is hibáztatom magam a mai napig mert gyerek voltam és megláttam a cicámat az utcán, örömömben szaladtam felé, ő pedig a kocsi alá. Azonnal meghalt.

Ennek így kellett lennie sajnos, változtatni nem lehet rajta. Vigyázz a testvérkéjére amennyire tudsz és nagyon szeresd :)

Nekem van egy 8 éves cicám nagyon szeretem mikor kicsi volt befogadtam mert kirakták otthonról télen a hidegbe azóta velem van.

Péntek óta nagyon beteg azóta csak sírok és minden nap viszem az orvoshoz lázas és nem eszik és nem is iszik azóta.

Ma vérvételre visszük és akkor kiderül de lehet hogy megfog halni vagy halálos beteg és akkor el kell altatni mert szeretem őt annyira hogy nem hagyom szenvedni.

Engem is nagyon megviselnek az iylenek és msot is nagyon levagyok törve és sírok.

Sajnálom a szegény cicádat és együtt érzek veled.

Kitartás.