Tegnap elöt beoltattam a kis cicámat, és kapott féreghajtót én azt mondtam az állatorvosnak h nem férges de azt mondta ezt bekel adni neki féreg hajtó gyogyszer de észre vettem hogy a kakájába féreg van ez baj? Ma vettem észre

#29

Ha jól számolom, jövő hét pénteken telik el a két hét, szerintem be tudod adni neki.

Beszélj az orvossal azért az időzítésről és az adagolásról, bár gondolom, ennyi idő alatt nem változik az alapja a múltkorihoz képest.

Remélem, egyre többet leszel jól mint rosszul.

A cica szeretete is tud erőt adni, meg az, hogy otthon vár rád.

Eléggé ragaszkodó cicának tűnik. :)

Pici még a cica, de tudja, mit akar és minden cicának megvan a maga személyisége.

Szerintem jól meglesztek egymással és remélem, sokáig meletted lesz.

#31

Örülök, hogy beszéltél az orvossal - ő az itt jelenlévők nagy százalékánál jobban tudja, mikor, mi a teendő.

...remélhetőleg ez azt is jelenti, hogy nem igazán lehet(ett) elkapni tőle (ha korábban kapott féreghajtót, akkor kb. ez volt az ismétlő adag)... persze ettől függetlenül az óvatosság nem árt (kézmosás, stb., de nyilván alom után mindenképpen alaposan kezet mosni)

A lényeg, hogy az állatorvos utasításait kövessétek és rendben lesz a cica.

Örülök, hogy osztálytársad elvállalja a cica felügyeletét erre az időre - valóban jobb, ha van mellette valaki napközben is, amíg kicsi (esetleg néhányszor eljöhet látogatóba előtte is, ha megoldható - persze nem muszáj). Egyrészt tud kárt is okozni (sok ötlete van rosszaságokra, különösen, ha unatkozik), másrészt magában is tud még véletlenül kárt tenni (attól függően, mennyire szeleburdi).

Később már nem lesz ilyen gond vele és akár szüleiddel is otthon lehet, ha emberi időben otthon tudnak lenni - rövidebb ideig magára hagyni most is lehet, csak célszerű olyan helyen, ahol nem tud nagy kárt okozni (talán fürdőszoba pl.).

Esetleg valamilyen kaparóra jó, ha rá tudod szoktatni, hogy ne bútoron koptassa a karmait - valahol koptatni fogja (lehet kapni direkt macskakaparót).

Arra készülj, hogy a cicák (is) tudnak sértődni, adott esetben nem feltétlen tudja, hogy szórakozni mentél el egy időre vagy azért, mert muszáj volt. Emiatt lehet, hogy viszontlátáskor nem látsz rajt átütő örömöt, esetleg kicsit tartózkodóbb, de néhány nap alatt azért elfelejti a "büntit", ill. később talán kevésbé csinálja - ne keseredj el rögtön emiatt.

Ezt korábbi tapasztalat alapján írom, pl. 1-2 hetes nyaralás után 1-2 napig durci volt, de volt olyan cicám is, aki nem duzzogott ilyesmin (inkább örült, én voltam a kedvenc gazdija).

Egyébként a cicáknak is lehet egész jó hosszútávú memóriája, én tapasztaltam saját cicámon hosszú évekre visszamenőleg (nem ember volt távol ennyi ideig, de bizonyos történések, felfedezések igen).

A hangzavar tud megterhelő és fárasztó lenni, simán okozhat fejfájást bárkinek. A kissrác lehet, még nagyon élvezi a hangját és azt, hogy kommunikál másokkal, ebben a korban könnyen lehet ez sok másoknak, akik nincsenek annyira hozzászokva a helyzethez.

Örülök, hogy sikerült megnyugtatóan leszervezned a cica felügyeletét, és remélem, minél kevesebbszer kell kórházban lenned, viszont annál többet lehettek otthon, együtt.

Nem utolsó sorban a cica felelősséggel jár, ezért is örülök, hogy őszintén beszéltél az állatorvossal és leszervezted neki a felügyeletet - már attól is jobb az embert, ha ilyesmit megért, átérez (és véletlenül sem áll neki bántani őket, inkább befogadja, ha megteheti).

...szóval csak így tovább. :)

#33

Csak-csak tud majd vele jól bánni - no meg csak segítenek a szülei is benne, ha segítségre van szüksége.

Remélem, jobban lettél utána...

Szia!

Kicsit sűrű volt a tegnapom, de jól vagyok, köszönöm. :)

Remélem, ti is jól vagytok, amennyire lehet, és szépen lassan javul a helyzet, cica meg felnövöget nálad.

Hány éves vagy? És milyen tipusú a betegséged? A doktorok néha nem látják be, hogy egy tizenéves is tud komolyan gondolkodni, és inkább ötévesként kezelnek. Az is lehet, hogy anyukádék tiltották meg neki, hogy az eredményekről beszéljen veled.

Miből gondolod, hogy a szüleid miattad vitatkoznak?

A legtöbb rák jól gyógyítható, ez legyen a szemed előtt.

És ne feledd, a cicád számít rád ♥♥♥

#37

Szia!

Jó kérdés, hogyan tudod a cicának megtanítani az asztal kerülését. Ők elvileg a kiabálásból és fej/fenék csapkodásból nem igazán értenek...

...esetleg próbáld meg fent a nyakánál felemelni, amikor az asztalra kívánkozik - az anyjuk is így cipeli mindenhová a kölykeit, ilyenkor nem is igazán mozognak (nehogy az anyja fogai megsértsék)... szóval, ha az anyja nevelő szándékkal arrébb teszi, akkor megfogja a nyakánál (a "grabancát"), talán ebből jobban ért emiatt.

...viszont kitartóan, sokszor kell ezt ismételni, hogy elfogadja (ilyenkor még amúgy is élénk a fantáziájuk a "rosszaságra")...

A nickedből sejtem, hány éves lehetsz.

Az a helyzet, hogy az orvos fiatalkorúként elvileg nem veled kell megbeszélje a dolgot (hiába rólad van szó) sajnos... ez eléggé bosszantó tud lenni, de ilyenkor még hivatalosan a szüleid felelnek érted (és tetteidért), az ő "felügyeletük" alá tartozol.

Ez talán 14 éves kortól részben változik, normál esetben ekkor kaphatsz személyi igazolványt, de a te problémádon nem biztos, hogy ez segít (lehet, ugyanúgy nem veled beszéli meg az orvos).

Ami a szüleidet illeti, biztosan feszültek és idegesek azért, amin átmész, és ők sem biztos, hogy sokkal többet tudnak nálad... és lehet olyan időszak is, amikor rosszabbak az eredmények, és olyan is, amikor jobbak.

...alapvetően nekik sem egyszerű őszintén beszélni veled erről, és biztosan van bennük szomorúság és idegesség is a betegség kapcsán.

Akármi is legyen és akármit mondanak, próbálj előre nézni, ne roskadj magadba (rossz hír/eredmény esetén sem). Sokat számít a lelkiállapotod, és, ha ez nem is mindenható, de rossz lelkiállapot esetén "könnyebb a betegségnek". Lehet, részben emiatt sem szívesen beszélnek róla veled...

Azt se felejtsd, hogy egy fiatal szervezetnek sokkal könnyebb leküzdeni egy ilyen betegséget, és előfordult már olyan is a világtörténelemben, hogy az orvosok lemondtak valakiről, de ő mégsem adta fel és sikerült is meggyógyulnia.

Arra, hogy a szüleid miért nem őszinték veled, egyszerű a válasz: féltenek, szeretnének megóvni

Persze ez nem azt jelenti, hogy jó megoldás, hogy nem beszélnek veled nyíltan, de nem egyszerű ez nekik sem...

Szerintem szedd össze a gondolataid (akár leírhatod egy papírra is), és beszélj szüleiddel. Kérd meg őket, hogy hallgassanak végig, és próbáld összeszedetten elmondani nekik, hogy tudod, hogy van egy betegséged, szeretnél meggyógyulni, de szeretnél tudni az állapotodról, hogy mi történik veled, hogy alakul a kezelés, és kérd meg őket, hogy legyenek őszinték veled.

Legyél higgadt, összeszedett és komoly.

Hisztizést nem javaslom, de az orvos előtt is megpróbálhatsz hasonlóképpen - higgadt, összeszedett, komoly hozzáállással... éppen kijelentheted, hogy nem akarsz kimenni, ha már egyszer rólad beszélnek, de ne hisztivel.

Esetleg, ha jó viszonyban vagytok, megpróbálhatsz testvéreddel is beszélni, és megkérni, hogy beszéljen erről szüleiddel.

A legfontosabb, hogy ne emészd magad, ne legyél "depressziós", próbálj valami célt találni magadnak, akkor is, ha nem jó a diagnózis...

Végül leírok egy történetet... volt nekem egy cicám, aki idén márciusban ment el sajnos, 16 évesen... neki volt egy betegsége három évvel korábban - tavasszal nagyon lefogyott, hasánál oldalt kidudorodott, fenekénél szinte csak csont és bőr volt... doki csinált ultrahangot és vett vért tőle. Ultrahangon látott némi vizet, némi szerv megnagyobbodást, de különösebben nagy gondot nem, viszont vett tőle vért is, és a véreredmény nem volt túl jó, vérszegény volt (cicáknak eleve kevés a vörösvérsejtjük, néhány hét alatt újratermelődik, hasonló idő alatt el is mehet emiatt).

Többször vittem dokihoz, evett is, de mondta a doki, hogy nem fog már sokáig élni (gyakorlatilag néhány hetet jósolt a látottak, a lelet, ill. későbbi látogatások alapján, a nyálkahártyái sápadt színén ellenőrizve a fennálló vérszegénységet is).

Annyira le volt gyengülve, hogy kiment az udvarra (ezt nagyon szerette), két-három lépés után leült, majd ment újabb két-három lépést, megint leült, és így tovább...

...de végül erőre kapott, felépült (nyálkahártyái is halvány/sápadtból újra élénk színűek lettek), és nagyon lassan, de a hátsó részére is fel tudott venni újra súlyt.

A doki három év múltán is mondta, hogy nem gondolta volna, hogy ebből a problémából meggyógyul - a macskák ebből nem szoktak felgyógyulni...

A 16 év meg azért cicáknál már elég idős kor egyébként.

Bocs a hosszú üzenetért - beszélj a szüleiddel, próbáld elérni náluk, hogy őszintén tudjanak beszélni veled.

Nyilván nem akarnak előtted sírni, ezért látod, hogy igyekeznek visszatartani a sírást... az viszont természetes, ha az ember fia/lánya beteg, akkor könnyen kerülgeti az embert a sírás, különösen akkor, ha egy komoly betegség van a háttérben - bármiféle eredménytől függetlenül is szomorú emiatt az ember...

Meg kellene találni velük a hangot, hogy próbáljanak ebben a számodra fontos ügyben felnőttként kezelni...

Ha ezt sikerül elérni, talán nekik is könnyebb lesz kicsivel, de neked nem szabad feladni (úgy értem, nem érdemes), akármi is legyen.

Fiatalon nagyon sok betegséget egyszerűbb leküzdeni mint idősebb korban.

Kitartást mindenesetre, remélem, sikerül a szüleiddel beszélned erről.

Mit csinálnak, amikor befekszel a kórházba?