Extrém félős cica. Mit tegyek? Mit ne tegyek?

Van egy menhelyről befogadott, 4 éves, ivartalanított nőstény cicánk. Az előéletéről annyit tudok, hogy több macsekkal élt együtt egy idős néninél, aki 1-1,5 éve elhunyt, így került a menhelyre. Egyszer már elvitte egy család a menhelyről, de visszavitték, mert túl félős. De amikor elhoztuk a párommal, nem gondoltuk volna, hogy ennyire. Amint kiengedtük a hordozóból az első dolga a búvóhelykeresés volt. Vettünk egy fedett ágyikót még az érkezése előtt, azt nevezte ki a várának. Két egész napig nem volt hajlandó kijönni belőle, nem evett-ivott, nem almozott. Közben ha benyúltunk és simogattunk, élvezte, dorombolt. A második nap végére sajnos be is pisilt, pedig ott volt mellette fél méterre az alom. Utána muszáj volt kivenni az ágyikóból és beletettük az alomba. Kellett egy kis idő, addig nem hagytuk belőle kijönni, de végül kiadott magából mindent. Megmutattuk neki az ételt, a vizet, nem érdekelte semmi, amint lehetett elbújt. Ezek után már csak az ágy alá bújt, az ágyikó gondolom "nem biztonságos terület" lett. Azóta már eltelt 2,5 hónap, egész nap az ágy alatt kuksol. Éjszaka előjön, eszik-iszik, almozik. Ha feljön az ágyra, simogatható, de egy pici hangra, mozdulatra rohan az életéért. A legkisebb jelét sem mutatja az agresszivitásnak; sosem fújtat, karmol, borzolja a hátát/farkát. Sajnos így állatorvoshoz, kozmetikushoz sem tudjuk vinni anélkül, hogy sarokba szorítanánk. Hogy elutazzunk valahova pedig teljes képtelenség. Használtunk egy párologtatót, ami elvileg csökkenti a stresszt, de lényeges változást nem értünk el vele. Szeretnénk segíteni neki, de nem tudjuk, hogyan. Szerintetek mit tegyünk? És mi az, amit semmiképp ne tegyünk?