Vannak kedves, hízelgő fajmacskák?

Nekem házimacskám van újszülött kora óta nálam. Nem kedves, hízelgő, pedig saját nevelés.

Fogadj örökbe felnőtt macskát, amelyiknek kialakult személyisége van, akkor olyat kapsz, amilyet szeretnél.

Nekem sziámim és bengálim van. A sziámi szereti ha foglalkoznak vele. Kézben nem szeret lenni, csak ha felteszem mondjuk az ágyra és ott puszilgatom. Szeret puszit adni, dorombolni.

A bengáli egy kis kullancs, szinte mindig rajtam van. Ő nem dorombolós, nem is hízelgős. Egyszerűen jön és kész. Pl ha lefekszek tévézni, egyből rám mászik. Kitapossa a beleimet a nagy lábaival, nagyon lelkes. Hűséges.

Sok helyen viszont azt olvasom hogy panaszkodnak erre a 2 fajtára. Ahogy te is írtad, aggresszívnek tartják a sziámit. Szerintem azért, mert nem foglalkoznak vele eleget. 5x annyi figyelmet igényel mint egy sima házi. Meg is hálálja, de ha el van hanyagolva akkor nyilván nem egy kedves macska lesz.

Ez leginkább a macska személyiségétől függ és, hogy milyen a viszonya veled.

Nekem van egy sziámim, hozzám ragaszkodik, jön velem mindenhova, simi, közös alvás. A férjemet is kedveli, de mást nem igazán, néha meg is harap mást, ha olyan a kedve.

Van két házimacskám is, az egyiket 1 évesen fogadtuk örökbe. Ő a világ legkedvesebb cicája, imádja a simit és a dögönyözést, mindenkitől.

A másikat meg kölyökként fogadtuk örökbe, minket szeret, meg a simit is szereti úgy-ahogy, de cserébe olyan félős, ha jön valaki nem is nagyon látni.

Ha kedves, hízelgős cicát akarsz, fogadj örökbe egy egy év körülit, neki már elég jól látható a személyisége.

Ez nem fajta kérdése, hanem személyiség kérdése.

Viszont értelmes ember nem a pesztrálhatósága miatt tart macskát vagy bármilyen egyéb állatot. Erre ott vannak a plüssök.

Ha olyan cicát szeretnél, aki szociálisabb, akkor macskamentéstől kéne örökbefogadni felnőtt egyedet. A mentésnél dolgozók/ideiglenes befogadók tudnak segíteni, hogy hozzád passzoló cicát találj (mivel ők ismerik a maguk által gondozott macskákat).

Van egy alapvetően morcos és magának való szibériaim. Vénségére egyre érzelmesebb. :)

És van egy befogadott sima házi vadmacskánk, aki legszívesebben letépné a fejem, ha megsimogatom.

Szerintem erre nincs tuti recept.

Felnőtt cica, akivel eddig nem törődtek, nagyon hálás, bújós tud lenni. Én cicám úgy került hozzám, hogy 8 hónaposan betüzelt, ezért kidobták a 3.emeleti ablakból.

Befogadtam, ivartalaníttattam, imádjuk egymást.

Nem mindegy hogyan foglalkozol vele, hogyan szocializálódik a cica. A kandúrok általában kedvesebbek, de ez se garancia. Mamámék mindig kintire nevelték a cicákat, lehetett símogatni őket, de nem voltak annyira kézhez szokva, hogy kézbe is lehessen venni őket. A legtöbb cicájuk úgy működött, hogy dörgölőzött, amíg akart, aztán odébb állt. Ők egerészésre tartották a macskákat, az ő idejükben a fajtiszta, bent tartott macska hatalmas luxus, sznob dolog volt felénk.

Most három cicánk van, és mind más személyiség. Az egyikhez hozzá se lehet érni sokszor, a másik meg 0-24 rajtung lóg, a harmadik meg még állandóan játszana, kicsivel múlt fél éves. Mind sima házimacska. Mindben van öröm, de nem mindben az, hogy ölelgethető lenne. A fajtiszta cica azért jó, mert kiszámíthatóbb az energiaszintje, foglalkozásigénye. Nem mindenki akarja sokat fogdosni a cicát, valaki kifejezetten beszélni szeret hozzá mondjuk. Azért is tartanak emberek állatot, hogy szimplán ne legyenek egyedül, a lelki egészség, napirend megtartásában is rengeteget segít símogatás, sok játszás nélkül is egy állat. Az is kifejezett öröm valakinek, hogy a rendes tenyésztőtől nem hoz magával fertőző betegséget, bolhát, férget a macskája. A benti tartást ez megkönnyíti.