Depressziós lenne a cicám?

Van egy kB 4-5 hónapos kiscicánk. Úgy került ide, hogy az anyja itt hagyta, még nagyon pici volt, tejcsis kiscica. Megsajnáltuk, hogy ne legyen a hidegben, bezartuk a garázsba, és azóta itt van velünk, nem akart elmenni, az anyja sem jött érte.

Nagyon megszerettük, állandóan a nyakunkba mászott, a két öreg kutyánkkal is jól elvolt (a kutya hátán aludt).

Egyik nap eltűnt. Kiszokott jönni utánunk az utcára, többször volt, hogy munkába menet reggel 3szor fordultam vissza, mert jött utánam. Aztán egyik délelőtt, mikor senki nem volt itthon, eltűnt. Kerestük, majd másfél hét múlva két c*gány fickó visszahozta, pénz ellenében.

A cicust ahogy behoztuk a házba, egyből körbejárta azt, evett és ivott is, boldognak tűnt.

Aztán olyan semmilyen kedve lett, aludt, nem tudom, hogy azért-e, mert jól lakhatott.

Mindenesetre etették, koszos sem volt, de nyúzott volt, és nem igazán örült, amikor felvettem, nyávogott. Leült a sarokba, elfordult, nem volt olyan játékos, mint mielőtt ellopták.

Okos cica, továbbra is kikéreszkedik, ha pisilni, kakilnia kell, de utána egyből jön be. Nem akar kint lenni, eddig jól elvolt kint az óljában, vagy a kutyákkal, de már most a kutyáktól is megijedt.

Esetleg bánthatták? Mi sose bántottuk, úgy vagyunk vele, hogy még kiscica, és nevelni kell, mert az ember a gyerekét sem bántja, ha valami rosszat csinál. Ez a cica is még gyerek.

Azóta közzénk is feküdt, simogattuk, elaludt az ölemben. Próbáljuk segíteni feldolgozni neki, ami történt, mert valami biztos történt vele, amiért ennyire magába van fordulva.

Bántották volna? Aik elvitték, ott 2 kisgyerek is van.. Lehet hidegen is tartották. Kutyájuk is van.